Aktuális interjúalanyunk képzőművészeti pályán indult, ám több állomáson keresztül eljutott az ILM-hez. Menyhei Szabolccsal mindamellett, hogy a pályájáról kérdezzük, az oktatás témakörét is körbejárjuk.
Menyhei Szabolcs vagyok, és jelenleg az Industrial Light & Magic-nél dolgozom mint 3d Generalist.
Gyerekkorom óta érdekel a rajz, a festészet, a középiskolában pedig beleszerettem a számítógépes grafikába, ezért egy rövid kitérő után a képzőművészeti pályát választottam. Szegeden szereztem rajztanári diplomát, majd a Képzőművészeti Egyetemen végeztem, ezután pályakezdőként rajzot és művészettörténetet kezdtem tanítani. Ekkor keresett meg egy volt tanárom, hogy lenne-e kedvem segíteni rajzfilmhátterek festésében. Elvállaltam, és több külföldi valamint hazai produkción dolgoztunk, és ez azért is jó volt, mert élveztem a csapatmunkát. Az érdeklődésem közben lassan a filmek felé fordult. Gyerekkorom óta imádtam az olyan történeteket, amikben ismeretlen tájakat, bolygókat, lényeket ismerhettünk meg, azt pedig soha nem felejtem el, amikor édesapámmal megnéztük a Birodalom Visszavágot.
Egy nap arra gondoltam, miért ne dolgozhatnék nagy, élőszereplős filmeken is? Némi rákészülés után a londoni Double Negative-hoz kerültem, ahol öt évet töltöttem, miközben 12 filmen dolgoztam ez idő alatt (részt vettem többek között az Ant-Man, Godzilla, Thor 2, Rush munkálatain. Teljes filmográfia itt található. 2016 nyarán az Industrial Light and Magic-től kaptam egy ajánlatot, amit nem tudtam és nem is akartam visszautasítani.
Miután elhatároztam, hogy szeretnék filmeken dolgozni, azt hittem, hogy pusztán a képzőművészeti végzettségemnek és rajzfilmes tapasztalatomnak köszönhetően egyből felvesznek egy nagyobb stúdióba. Rá kellett jönnöm, hogy a lelkesedés nem elég, kellett egy új, filmes portfólió. Pont ekkor volt, hogy a kaliforniai USC School of Cinematic Arts egy vegzős egyetemi hallgatója segítséget keresett a vizsgafilmje befejezésehez (ezen az egyetemen végzett George Lucas is). Egy rövid, de komplikált kis filmet készített, ami leginkább a 300-hoz hasonlított. A színészek zöld háttér előtt játszottak, és ezeket le kellett cserélnünk stilizált, de mégis valósnak tűnő helyszínekre. Akkoriban kezdtem egyre többet foglalkozni a 3d-vel, és bár nehéz volt időt szakítani erre a munkára, mégis úgy éreztem, segíthetne abban, hogy bebizonyítsam, a filmek világában is megállom a helyem. Miután elkészült az első filmes demó anyagom, néhány hónapra rá a Digic-nek készíthettem pár matte paintinget, majd lehetőséget kaptam, hogy egy nagy produkción dolgozzam Londonban.
Most a következő Star Wars filmen dolgozom (Rogue One), és mivel magam is rajongója vagyok a Star Wars univerzumnak, büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek a produkciónak. Többet azonban nem árulhatok el.
Az eddigi munkáimhoz hasonlóan virtuális környezettel (environment) foglalkozom, ami lehet egy valós díszlet kiegészítése, vagy teljesen 3d-s jelenet. A rajzfilmes múltamnak köszönhetően kezdetben a festett hátterek érdekeltek (matte painting), de a szakmának ez a szegmense is átalakult. A kilencvenes évektől a hagyományosan festett háttereket felváltották a digitálisan készült helyszínek, ma pedig a munka nagy része 3d-ben keszül, de még most is előfordul, hogy a végső simításokat 2d-ben végezzük el. Oda kell figyelnünk arra, hogy nagyon ritka a teljesen statikus jelenet, így ha festünk is, a sík képet rá kell vetítenünk egy térbeli modellre.
Ha a produkció korai fázisában csatlakozom a csapathoz, általában concept festmények készítésével kezdem a munkát. Ezek a képek határozzák meg a jelenet hangulatát, szín- es formavilágát. Ezt követően modellezni kezdünk, melyek elkészítésénél sokszor a forgatáson használt tárgyakat, helyszíneket kell reprodukálnunk, de előfordulhat, hogy a conceptek alapján teljesen új dolgokat hozunk létre. Nagyon leegyszerűsítve olyan, mintha díszletet építenénk egy virtuális térben. Ha a modell elkészült, festjük, textúrázzuk és ekkor kerülnek a tárgyakra a legapróbb részletek is, a következő lépés pedig már a bevilágítás. Ha jól végeztük a munkánkat, akkor a végeredmény teljesen szervesen épül bele a film képivilágába, mint ahogy az alábbi Ant-Man videón is látható.
Itt az volt a kihívás, hogy a filmben a főhős először zsugorodik hangya méretűre, méghozzá egy fürdőkádban és ezt szerettük volna minél látványosabban ábrázolni. Már közvetlenül mielőtt összemenne, a valódi fürdőszobát lecseréltük a saját, digitális fürdőszobánkra (a filmben egyébként mindig, amikor Ant-Man összemegy, teljesen digitális jeleneteket láthatunk). Bár rengeteg referencia fotónk volt a valódi helyszínekről, amikor ezeket 3d-ben kellett reprodukálnunk, sokkal több részletet kellett hozzáadnunk, hogy érdekesebbnek, hitelesebbnek tűnjön az egész. A filmnek ezen a szekvenciáján dolgoztam a legtöbbet (egészen addig amíg az autó tetején landol), illetve egy keveset a gyerekszobában lezajló csatán is.
Nehéz kérdés, általában mindig a legutóbbi projekt a kedvenc. Nagyon szeretem, azt is, amit most csinálok éppen, de erről nem beszélhetek. De az Ant-Man is nagy kedvencem, mert kihívás volt teljesen hétköznapi helyszíneket egy hangya perspektívájából ábrázolni. A Rush-on (Hajsza a győzelemért) pedig a 70-es évek teljesen fotorealisztikus ábrázolása miatt szerettem dolgozni. Egyébként minél több idő telik el a munka befejezése után, annál kritikusabban ítélem meg a végeredményt.
Erre nehezen tudok válaszolni, mert az egyetemen más jellegű képzésben vettem részt, és nem ismerem, hogy milyen választási lehetőségeik vannak azoknak, akik ezen a pályán szeretnének elhelyezkedni. Fontosnak tartom, hogy az iskolai gyakorlat minél közelebb álljon ahhoz, amit a stúdiók elvárnak. Külföldön több olyan iskola is van, ami kifejezetten arra készíti fel a hallgatókat, amivel később a munkájuk folyamán fognak találkozni, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy az oktatók ne csak jó tanárok legyenek, de ismerjék azt is, hogy milyen feladatokkal fognak a hallgatók találkozni a későbbiekben.
Az egyetemi tanulmányaim után elvégeztem a Mesharray Maya kurzusát is, ahol megtapasztaltam, hogy egy jól felépített tananyag és a jó tanárok mennyire meggyorsítják a tanulási folyamatot. Köszönet Vári Róbertnek és Pető Sándornak! Velük a mai napig tartom a kapcsolatot. Mindkét oktató a szakmában dolgozik, így pontosan tudták, hogy mire van a hallgatóknak szükségük. A Maya ismerete azonban csak a kezdet volt, jelenleg napi szinten 4-5 különböző programot használok.
Az ok, amiért külföldön dolgozom, egyszerű: nagy produkciókban akartam részt venni, és ezt nem tudtam otthon megtenni. Az otthoni stúdiók elsősorban a játékiparnak/reklámiparnak dolgoznak jelenleg. Ugyanakkor ma már egyre kevesebb jelentősége van a földrajzi elhelyezkedésnek, mert a munka oda megy, ahol olcsóbb. Londont és Vancouvert is részben az adókedvezmények miatt választják a produkciók. Örülnék, ha Magyarországra több filmes utómunka érkezne, szeretném otthon is kamatoztatni az itt megszerzett tudásom. Az viszont, biztos hogy a magyarországi színvonalra büszkék lehetünk, rengeteg nagyon tehetséges magyar fiatal van, és világszínvonalú munkát végeznek. A Digic vagy a Puppetworks munkáit mindenhol elismerik.
Egy nagyobb stúdióban több száz ember dolgozik, ezek egy része hosszabb távú szerződéssel rendelkezik, vannak akiket azonban egy adott projektre, rövidebb távra vesznek fel. Általában a cégeken belül van egy állandó csapat, míg sokan folyamatosan munkahelyet váltanak. Sajnos ez nem a legstabilabb iparág: előfordul hogy egy cég óriásira duzzad, amikor jól mennek a dolgok, de hallottam már tömeges elbocsátásokról is.
Az a tapasztalatom, hogy egy nagyobb cégnél szigorúbb szabályokat betartva kell dolgozni, míg egy kisebb helyen jóval több szabadságot adnak. Persze ez nem feltétlenül mindig igaz, az ILM-nél például a legfontosabb az elkészült produktum minősége, és bizonyos esetekben ránk bízzák, hogy hogyan oldjuk meg a feladatot.
Aki most kezdi a pályáját, annak csak azt tanácsolnám, hogy legyen türelmes. Törekedni kell arra, hogy az ember a legtöbbet hozza ki magából. Ha elkészült az első demó anyag, nem biztos, hogy egyből jön visszajelzés. Ilyenkor nem szabad csüggedni. A kitartás meghozza a gyümölcsét! Amit még szeretnék hangsúlyozni a gyakorlás fontossága, mert semmilyen iskola vagy tanfolyam nem helyettesíti a folyamatos gyakorlást.
Én is köszönöm a lehetőséget.