Május 25-én volt 39 éve, hogy megjelent az első Star Wars film, ami időrendiségét tekintve a sorozat negyedik tagja. Akkor, közel négy évtizeddel ezelőtt az Industrial Light and Magic valódi varázslatot hajtott végre, melynek részleteit már többször megismerhettük, de valahogy újra és újra érdemes elővenni.
A Star Wars Epizode IV: A New Hope akkor, amikor a mozikba került, egy egészen új dimenziót nyitott a nézők számára a látványt illetően, köszönhetően többek közt egy akkor még igencsak fiatal cégnek, mégpedig az Industrial Light and Magic-nek. Később a BBC a Horizon című, elég sokáig futó sorozatában meg is mutatta, hogy az ILM nevében nem véletlenül van ott a varázslat.
Azok az innovatív módszerek, melyekkel az ILM dolgozott, egy halom ikonikus jelenetet szültek a Star Wars-hoz, de ugyanígy az Indiana Jones and The Temple of Doom filmhez is, és ha figyelembe vesszük a közben eltelt évtizedeket, akkor azt találjuk, hogy azok a jelenetek legalább annyira tökéletesek voltak, mint a jelenlegi, legjobb CG-alkotások. A különböző jelenetek az élőszereplős felvételek mellett számtalan miniatűr modellre is támaszkodtak, melyeket akkor még kockáról-kockára, egy Nikon fényképező állandó kattintgatása mellett vettek fel, melynél az volt a trükk, hogy bő 15 méternyi film volt benne. Egyheti folyamatos stop motion munka eredményeként pedig végül egy olyan jelenet született, mely alig két másodpercnyi időt tölt ki a filmben.
Egy másik zseniális ILM megoldás a festmények, mint környezet használata volt, hiszen ezekbe vágtak néhány lyukat, illesztették be az élőképet olyan precizitással, hogy az pont megfeleljen a határvonalaknak. Ezzel sikerült olyan illúziót teremteni, mintha valóban minden valóság lenne, amit a néző a vásznon lát. Kiváló példa rá a Jedi visszatér, melynek vége felé az ewok faluban megy a hatalmas ünneplés, de ugyanígy készült néhány dokkolós jelenet a trilógia többi részében is, sőt, az Elveszett Frigyláda Fosztogatóinak híres raktárjelenete is hasonlóképpen készült.
A festményekbe illesztett élőszereplős jelenetek hozták magukkal a kompozitálást, majd pedig az ILM ahhoz a technikához folyamodott, hogy kék háttér elé helyezte az objektumokat, például az űrhajókat, és ezt a hátteret helyettesítette később festményekkel. Ez tulajdonképpen egy igen korai Photoshop jellegű felhasználás volt, ám érdemes tudni, hogy akkortájt ezeknek a háttérben lévő festményeknek a nyomtatásához akkora gépek kellettek, mint egy egész szoba.
Az alábbi képen egy lépegető látható, és ez is jól szimbolizálja, hogy miközben ezek a jószágok a filmben hatalmas monstrumokként szerepeltek, a stúdióban alig nagyobbak, mint egy emberfej, de az ILM trükkjeinek köszönhetően a moziban mégis hozták a sebezhetetlen vasóriások érzetét. Amíg össze nem tekerték a lábukat drótokkal, és el nem hasaltak.
