Egyetem, munka, sport, és Mesharray tanfolyamok egyszerre? Jankov Máté bebizonyította, hogy ez nem lehetetlen. Máté több Mesharray tanfolyamot is maga mögött tudhat, legutóbb a Houdini képzésen vett részt. Interjúnkban a filmes utómunka világáról, a szabadúszásról, az elhelyezkedési lehetőségekről és sok más izgalmas témáról beszélgettünk vele.
Úgy ismerkedtem meg az egész témakörrel, hogy nem tudtam, mit szeretnék csinálni az érettségi után. Gimiben jól ment a matek, közgazdász szerettem volna lenni, vagy pénzüggyel akartam foglalkozni, de pontosan nem tudtam, mit is szeretnék tanulni.
2017-ben jött ki a Thor filmek harmadik része, a Ragnarök, amire be is ültünk egy moziba a barátnőmmel. Röviden: teljesen elképedtem a látványtól, egyszerűen lenyűgözött. Amint vége lett a filmnek, rögtön rá is kerestem a neten - igazából nem is tudtam, mit keressek, csak tudni akartam, hogy hogyan készült a film. Akkor szembesültem vele, hogy létezik olyan, hogy számítógépes grafika és utómunka.
Pár hétre beleástam magam, hogy milyen különböző területek léteznek. Igazából nem nagyon volt fogalmam az összefüggésekről, vagy hogy mi hogyan épül fel. Éppen ezért édesapám egyik ismerősét, Kázmér Miklóst felkerestem az Umbrella Stúdiónál, hogy megkérdezzem, mit tanultak és hogyan lenne érdemes elindulnom a karrier felé vezető úton.
Az Umbrellánál azt a tanácsot kaptam, hogy a Photoshoppal kezdjek el először foglalkozni, mert az alap szerkesztési elveket, amiket 3D-ben is alkalmazunk, azokat ezzel jól meg lehet tanulni, emellett Miki ajánlotta a Mesharrayt is, ahol szerinte nagyon jó alapokat kaphatok.
Igen, egyértelmű volt, hogy én is erre a pályára lépek, mert teljesen szerelembe estem a témával - ez azért eléggé éles váltás volt az addigi orientációimhoz képest. Moziba járni pedig egyszerűen imádok, nincs olyan film, amit ne láttam volna az elmúlt években.
Diplomát is szerettem volna szerezni, ezért elkezdtem a Budapesti Metropolitan Egyetemen is a média desig képzést 2018-ban. Azért választottam ezt, mert egy kis utánajárás után a számítógépes grafikához, utómunkához ezt a szakot éreztem a legközelebb állónak - 3D-zés és utómunka is szerepelt a szak ismertető anyagában. Hát ez aztán kicsit másképp alakult sajnos, nem nagyon tudom az ott tanultakat hasznosítani azon a területen, amin szerettem volna.
Fél évvel az egyetem kezdése után indult a Mesharray Maya Generalist képzése, és ott ugrottam neki igazán a szükséges alapok lefektetésének.
2019 tavaszán kezdtem el a Maya Generalist képzést, 2019 őszén a filmes VFX kurzust, és most tavasszal fejeztem be a Houdini tanfolyamot.
Egy amerikai cégnek dolgozom főállásban, illetve szabadúszóként is tevékenykedem emellett. A főállásomban kereskedelmi ingatlanok marketing anyagait készítem el, ebben a Maya tudásomat tudom igazán hasznosítani. Korábban ennél a cégnél nem létezett még nagyon 3D vizualizáció, így ezt lényegében én kezdtem el náluk. Emellett ott van még persze az egyetem és a sport is.
Szabadúszóként sporttevékenységek filmezésével foglalkozom. 8-10 évig versenyszerűen triatlonoztam, és ezt a világot szerettem volna élénkíteni azzal, hogy kicsit komolyabb módon örökítem meg a versenyeket, felkészüléseket.
Egyébként még a Tribe Triatlon csapatának készítem a marketing anyagait, emellett más dizájnnal kapcsolatos munkákat is vállalok, például weboldaltervezést, logótervezés, és egyéb grafikai munkákat is végzek.
Még az elején nem tudtam, hogy milyen is ez az egész filmes utómunka. Nem volt előképzettségem, nem voltak ismerőseim a szakmában, csak annyi információm volt, amit Mikitől hallottam, meg amit az interneten találtam.
Addig a szintig eljutottam, hogy a filmes utómunka világában a Mayával tisztában kell lenni, ez az alapja mindennek. Ezért kezdtem el a Maya Generalist kurzust. Ez egy általános képzés volt, nagyon jó betekintést kaphattunk az alapokba. Az elején elméletben kezdtük el elsajátítani a dolgokat, és akkor szembesültem vele, hogy itt van olyan, hogy modellezés, meg textúrázás, környezetépítés, speciális effektek, és a többi.
Az oktató felvilágosított minket, hogy az annyira nem működik a munkaerőpiacon, hogy valaki mindennel foglalkozik, specializálódni kell, és célszerű eldönteni, hogy milyen irányba szeretne mozogni az ember. Nekem ez hatalmas megdöbbenést okozott, nem gondoltam volna, hogy ez egy ennyire szerteágazó iparág.
Eldöntöttem, hogy szeretnék erről az egészről minél többet megtudni. Akkoriban kezdtem el a kompozitálás és a live action felvételek, számítógépes grafikák integrálása iránt érdeklődni.
Tovább kutakodtam, és úgy jutottam el a Nuke nevű szoftverhez. Nem volt sok fogalmam a VFX képzésről, de a leírás alapján láttam, hogy itt lesz elmélet, és ez az akkori helyzetemben hasznos volt nekem.
Amikor megcsináltam a képzést, nagyon tág képem volt már arról, hogy hogyan is épül fel ez az iparág. Már a képzésen azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább, teljesen belezúgtam ebbe a világba.
A speciális effektusok annyira megtetszettek, hogy eldöntöttem, hogy szeretnék ezzel foglalkozni. Érdekes, hogy még mielőtt a Mesharray képzést elkezdtem, már akkor érdeklődtem a Houdini iránt, de akkor még nem volt ilyen képzés itthon.
Amikor megláttam, hogy indul a tanfolyam, egyből lecsaptam rá. Persze nem az volt a célom, hogy a Mesharray összes képzését elvégezzem, engem csak nagyon érdekelt a téma, és szerettem volna minél több alapismeretet szerezni. Mondhatni, a "hobbimmá nőtte ki magát a tanulás".
Plusz nem gondoltam, hogy amíg egyetemista vagyok, belefér az időmbe, hogy egy stúdióhoz is elmenjek dolgozni, így inkább a tanulásra fókuszáltam. Ezért elmentem erre a képzésre, és nagyon lenyűgözött a Houdini is, a kurzus és a tanárunk is nagyon jó volt. Már akkor tudtam, hogy ez az a bizonyos szakterület, amivel foglalkozni szeretnék.
Jelenleg még a portfóliómon dolgozom, hogy tovább tudjak mozogni a céljaim felé. A koronavírus miatt erre több időm volt mostanában. Az egyetem elvégzése után szeretnék egy stúdióhoz is csatlakozni.
Mivel élsportoltam nagyon fiatal korom óta, ez nem okozott akkora gondot. Egy valamire megtanított ez a világ, hogy hogyan osszam be jól az időmet. Sok korombeli külzd ezzel, de én ezt korán megtanultam. Minden időt kihasználok, például a tömegközlekedési eszközökön is tanulok, nem pedig este, nap végén esek neki a dolognak.
A heti edzésmennyiség mellett, ami napi 3-4 órás elfoglaltság volt mindezek mellé, muszáj volt összeegyeztetnem a dolgaimat. Van erre egy jól bejáratott rendszerem, ami évek alatt alakult ki.
Azt azért meg kell említenem, hogy én is érzem, hogy kicsit túlvállaltam magam. Másfél év alatt három tanfolyamot csináltam meg. A célom nem az volt, hogy ezeket csak ledaráljam, hanem hogy egy jól használható tudásalapot szerezzek. Ilyen rövid idő alatt ennyi mindent megtanulni nem könnyű. Egy idő után rájöttem, hogy a szelekciónak nagy szerepe van, hogy ne égjen ki rövid távon az ember, így a végére redukáltam a különféle tevékenységeimet, mert hosszú távon nem lett volna fenntartható.
Az, hogy külföldre dolgozom, az azt jelenti, hogy home office-ban dolgozhatok, ez sok időt megspórol nekem. Azt gondolom, hogy ha valaki a design területén vagy akár a számítógépes grafika területén dolgozik, ma már jó eszközök vannak arra, hogy otthonról dolgozhasson. Ha valaki egy irodában dolgozik emellett, ha már csak heti 2-3 napot kell bejárni az irodába, már az is egy nyerő állapot.
Arról nincs tapasztalatom, hogy ez például egy stúdióban hogyan működik nagyobb lélegzetvételű produkciók kapcsán, mennyire összeegyeztethetőek otthonról a különféle munkafolyamatok. Ez a szakma szól a problémamegoldásról is, ebben sokat segíthet, ha vannak melletted kollégák, akikhez tudsz fordulni. Ha szabadúszó vagy, mindent magadnak kell megoldanod.
Személyesen is tapasztaltam, hogy a home office-nak is vannak hátrányai. Nem találkozol személyesen emberekkel, és meg kell húznod a határokat a munka és a szabadidő között. Érdemes kialakítani egy napirendet, tudni kell felállni az asztaltól, főleg, ha az ember hajlamos hajnalig is pörögni egy munkán.
Én azt gondolom, hogy aki nem a munkahelyének a közvetlen közelében él, hanem mondjuk agglomerációban, legalább 1 óra távolságra, az hosszú távon fenntarthatatlan az utazás szempontjából. De ha azt a 2-3 órát valami hasznos dologgal tudod eltölteni, akkor a napodból sokat meg lehet spórolni. Szóval ilyen szempontból értékelem, hogy nem kell minden nap ingáznom.
Ha példaként a filmes utómunkát vesszük, legyen az mozifilm vagy játék trailer, akkor mindenképpen bele kell fektetni az időt a tanulásba, az önfejlesztésbe. Ha már vagy egy bizonyos szinten a szakterületeden, és van egy jó portfóliód, azt érdemes gyakorlatilag bárhová elküldened.
Azzal nem veszíthetsz sokat, ha minél több helyre elküldöd a jelentkezésed. Nekem is az a célom hosszabb távon, azért dolgozom, hogy egy stúdióhoz bekerüljek. Számomra ez a következő lépcsőfok.
Miután befejezem az egyetemet, nem tervezek egyelőre több tanfolyamot. Azt gondolom, hogy számomra a következő lépcsőfok az lenne, ha közvetlenül szakmabeliekkel tudnék együtt dolgozni. A célom, hogy olyanokkal legyek egy körben, akiknek szintén a mindennapjaik része a filmes utómunka.
Azt tapasztaltam, hogy miután az ember az alapokat felszedi és otthon elkezd vele foglalkozni, sok mindennel találkozhat, amivel elsőre nem tud mit kezdeni. Persze nem lehetetlen autodidakta módon fejleszteni magad, csak hosszabb időbe telik. Egy tanfolyam ezt az időt jelentősen lerövidítheti. Mind a két útnak lehet az a vége, hogy eléred azt a szintet, hogy felvegyenek egy olyan munkahelyre, ahol tovább tudsz fejlődni. Sok mindent csak ilyen közegben lehet csak megtanulni. Ez csak rajtad múlik.
Ehhez a pályához egyrészt szükség van komoly technikai tudásra, viszont az érme másik oldala, hogy valamilyen művészeti látásmód kell hozzá, amire ugyan olyan szükség van, mint például a szoftverek ismeretére. Egy mozifilm sem áll össze, ha nincs kompozíció, színharmónia, történet, jó dramaturgia. Ennek a művészi látásmódnak az elsajátítása nagyon fontos.
Emellett azt látom, hogy itthon nincs olyan felsőoktatási intézmény, ami minden aspektusból megvilágítja és átláthatóvá teszi a filmes utómunkát, vagy bármilyen tágabb értelemben vett 3D számítógépes grafikai vonalat.
Én azt gondolom, hogy filmes utómunka terén sajnos itthon az egyetemeken nem lehet olyan szintű technikai tudást megszerezni, mint például a Mesharray-nél. Én nem is tudok hasonló tematikájú egyetemi képzésről, csak a MOME és METU kínál olyan lehetőségeket, amik valamilyen módon kapcsolódnak ehhez a területhez.
Az érem másik oldalát, a művészi látásmódot azonban jobban el lehet sajátítani egy egyetemen, a tanfolyamok időkerete és felépítése elsősorban nem erre koncentrál, hanem a technikai aspektusokra.
A Mesharray rövid, pörgős tanfolyamokat csinál, ahol tömheted az agyadat a tudással, ha kellőképpen szorgalmas vagy. Azt tudom tanácsolni, ha érdekel valakit ez a szakma, akkor menjen el egy tanfolyamra. Gyorsabban és biztosabban meg lehet szerezni az induláshoz szükséges szaktudást, mint autodidakta módon vagy egyetemen akár.
Szerintem nem az a kihívás, hogy felismerd, milyen szakterülettel szeretnél foglalkozni, mert amikor már ismered a lehetőségeket, meg tudod találni azt, amihez vonzódsz. A nagy kihívás az, hogy megtaláld, hogy hogyan és hol tudod megtanulni azt, ami érdekel.
Csak a saját példámon szemléltetve: vannak pályaideálok, amik mentén tervezik a diákok a továbbtanulást, de például én végzős gimisként még nem tudtam, mit akarok csinálni. Az volt a nagy nehézség, hogy amikor anno bementem abba a moziba és leesett az állam a filmtől, akkor nem tudtam, hogy kitől kérdezzek, merre és hogyan induljak el ezen az úton. Persze van internet, ami sokat segít, de azt gondolom, hogy nehéz megtalálni a lehetőségeket egy gimis háttérből érkezőnek.
Nagyon szeretek dizájnnal és filmkészítéssel foglalkozni, de nekem a nagy álmom, hogy mozifilmeken dolgozhassak. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ezt itthon vagy külföldön megvalósíthassam. Nem kötném ki, hogy életem végéig egy stúdiónál dolgoznék, ahol a nagy projekt egy kis szeletén dolgozhatok csak. Szeretném a Digic Pictures-nél elkezdeni a stúdiós karrierem, remélem ez is hamarosan megvalósulhat.