Interjúnkban egy volt Mesharray-diákkal, Bucsok Zoltánnal, a Digital Dust 3D animációs stúdió alapítójával beszélgettünk. Zoli munkája mellet szabadidejében egy e-sport egyesületben is tevékenykedik. A kezdetekről, a stúdióról és az egyesületről faggattuk.
Hát ez egy régi történet. Ha jól emlékszem 8. osztályba jártam, amikor egy osztálytársam mutatott egy 3D-s animációt, amiben egy fortyogó üst volt. Az igazság, hogy. ez maradt meg olyan élményként, ami valamit elindított bennem afelé, hogy “ez engem nagyon érdekel”. Mondhatnám, hogy innentől kezdve már tudtam, hogy mit akarok, de valójában valahogy minden utamat keresztezte a 3D, és végül tényleg itt kötöttem ki.
Az első tutorialok megszerzése valamikor a középiskola közepén volt. Abban az időben még nem volt szélessávú internet, se YouTube, szóval egymás között cserélgettük a CD-ket. Így szereztem be az első oktatóvideókat.
Az egyetemen gazdaság informatikát kezdtem tanulni, közben otthon 3D-ztem magamban, ezt 3 évig csináltam. Végül az egyetemet nem is fejeztem be, nem az én világom volt. Ezután szembejött velem a Mesharray képzése, amiről viszont tudtam, hogy ez kell nekem.
A szüleimet is meggyőztem, hogy érdemes elkezdeni a tanfolyamot. Évek óta nyúztam őket, és látták, hogy tényleg ezzel akarok foglalkozni. 2007-ben tanultam a Mesharray-nél, ezután már egyenesebb volt az út afelé, amit szerettem volna csinálni.
Az interneten. Nem az akkreditáció volt a lényeg számomra, hanem az, hogy megbízható legyen az intézmény és gyakorlati tudást adjon. Láttam a modulokat, nem teljesen amatőrként már volt némi rálátásom a dologra, és számomra meggyőző volt.
A szüleim még mindig nem tudják hová tenni ezt, de a 3D képzések felé még csak most nyitnak a főiskolák és az egyetemek. Itthon a mai napig nem lehet diplomát szerezni 3D-zésből.
A diplomát és a képzést nem kérdezi senki. A tapasztalat számít, és az, hogy mennyire vagy fejlődőképes. A mai napig nem lehet megállni, folyamatosan jönnek ki az új 3ds Max verziók, ezekkel képben kell lenni.
Ez egy sokrétű kérdés, és bevallom, nem ismerek minden képzést. Az én tapasztalatom, hogy ha valaki nagyon meg akarja tanulni, akkor ma már rengeteg online kurzus érhető el az abszolút kezdőtől a legmagasabb szintig.
Véleményem szerint átfogó tudásra az adott programmal kapcsolatban mindenképp szükség van. Az ilyen jellegű tudást az olyan klasszikus értelemben vett képzés tudja megadni, ahol ülsz egy teremben, és van egy tanár, akitől tanulsz.
Nekem erre nagyon jó volt a már említett képzés, és mai napig előfordul olyan helyzet, hogy olyan funkciókat ismerek, amikről az autodidakta módon tanult sose hallott. Az érem másik oldala, hogy ma már annyira specifikált lett ez a szakma is, ha például a folyadék szimulációhoz értesz nagyon, akkor azzal a tudással bőven megélsz. Viszont én hiszek az átfogó tudásban, mert sokkal könnyebben értesz meg összetett feladatokat, ha minden részletbe kicsit belelátsz.
Egyszer még visszamentem a Mesharray-hez egy kompozitor képzésre, mert az nagyon érdekelt, de alapvetően a neten szoktunk vásárolni tutorialokat cégektől, akik ezzel foglalkoznak. Folyamatosan tanulni kell, fontos a fejlődés, különben lemaradsz.
Persze kell egy biztos alaptudás, csak erre tudsz önállóan építkezni. Szerintem ma minden szakmát meg lehet tanulni egy profitól, igazából ez a gyakorlati tudás az, ami valóban hasznos. A tanfolyamot követően én is tovább tudtam magam képezni az első munkáim során. Rengeteget tanultam a kollégáimtól.
A Mesharray tanfolyam elvégézése után relatíve szerencsém volt, mert fél évvel később bekerültem egy teljes estés mozifilm stábjába. Talán kicsit nagy falat volt, nem voltam rá felkészülve, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Ez egy magyar steampunk stílusú film volt, amiben igazán hálás feladatok voltak. Sajnos ez a film soha nem készült el. Ez még 2007-ben volt.
Itt találkoztam a későbbi alapító kollégával, Horváth Gergővel. A film után annyira jóban lettünk, hogy azt gondoltuk megpróbálunk a nehezebb úton boldogulni. Ez volt a kezdet. Első időkben főleg építészeti látványterveket csináltunk, illtve tartalomfejlesztést. Majd jöttek a kicsit nagyobb volumenű munkák is. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy én közben elmentem két évre külföldre, teljesen mást csináltam, és addig pihentettük a céget. 2008-at tekintjük az alapításunk évének.
Pár éve egy másik egész estés filmen dolgoztunk, sajnos még ez is a dobozban pihen. Ezután volt egy mondhatni meredek ugrás felfelé: egy számítógépes játéknak csináltunk teljes trailert. Ez talán az egyik legszebb munkánk volt. Utána Ipolytarnócra csináltunk egy 8 perces stereo filmet, ami a mai napig megtekinthető.
Elég vegyes a géppark. Az első generációs I7-estől a legújabb AMD-ig minden előfordul. Az én gépem egy I7 920-as, 16 giga rammal és 1050-es videokártyával. A szoftverek terén már sokkal hosszabb a lista. Dolgozunk az Adobe csomagokkal. Ha tehetjük Nuke-ban kompozitálunk. Igyeszünk minden 3D-s dolgot 3ds Maxban tartani, de nagy ritkán Maya-zunk is. Nagyon kedveljük az Allegorithmic cég összes programját. Ha szükséges, folyadékszimulációra Real Flow-t használunk. UV map-re az UV Layout-ot (ezt mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki). A render engine pedig a Corona lett az elmúlt években.
Mint említettem, építészeti látványtervekkel kezdtünk, majd úgy hozta a sors, hogy csináltunk filmes utómunkát, és egy számítógépes játék trailerét. Egy időben elég sok oktatóanyagot csináltunk. Jelenleg a Honfoglaló című tv-s műsor interaktív hátterén dolgozunk Unity Engine-ben. Elég változatosak a feladataink.
Nincs kifejezett kedvencem, könnyebb lenne megmondani, mit kedvelek kevésbé. Mindenben tudok kihívást találni, és ez az, ami fontos.
A Planetstorm játék trailerének elkészítését igazán élveztük, mert a végeredmény szinte teljesen egyezett azzal, amit korábban elképzeltünk.
Béreltünk egy irodát Budapesten, és egy kollégám barátja szintén irodát keresett, így összebútoroztunk. A srác programozás-képzéssel, és e-sport-oktatással foglalkozik. Sokat mesélt a a League of Legends-ről, amit oktatott. Számomra még teljesen ismeretlen volt ez a játék, így fenntartásaim voltak a dologgal kapcsolatban. Végül leültem vele, játszottunk, és nagyon megkedveltem a játékot. Így kezdődött az egész.
Itt jegyezném meg, hogy én a mai napig lelkes e-sportos vagyok, viszont soha nem foglalkoztatott, hogy e-sportoló legyek, az számomra már nem szórakoztató.
Röviden összefoglalva az Egyesület próbálja a közvéleménybe bevezetni az e-sportot mint fogalom és mint jelenség (ami mellett már nem nagyon lehet elmenni szó nélkül). Leginkább a League of Legends-szel foglalkozunk, de más játékok is terítéken vannak. Ezt a játékot oktatjuk a teljesen kezdőtől a haladó szintig.
A diákok el tudják dönteni, hogy a nálunk megszerzett tudással mit szeretnének kezdeni - maradnak hobbi szinten, esetleg komolyabban szeretnének az e-sporttal foglalkozni. Emellett képzünk trénereket is, úgynevezett e-sport edzőket. Több csapatunk van, akik kisebb-nagyobb sikerekkel szerepelnek számtalan versenyen.
Egy e-sport egyesület kicsit olyan, mint egy autóversenyző istálló. Ma már nagyon komoly iparággá fejlődött az e-sport, vannak profi csapatok, akik elképesztő költségvetéssel működnek, és mindenféle menedzsment áll mögöttük.
A GPSE-be főleg 14 és 22 év közötti fiatalok járnak. Az ő képzésük mellett háttérfeladataink is vannak: eljárunk különféle konferenciákra, képezzük magunkat, valamint szponzorokkal is tárgyalunk.
Ez általában úgy történik, hogy vannak gyerekek, akik rendszeresen játszanak játékokkal, és vannak közülük páran, akik ezekben kicsit ügyesebbek. Az ügyesebbek között vannak olyanok, akiket ez már mélyebben érdekel, és komolyabban szeretnének az adott játékkal foglalkozni. Általában ők azok, akik beszélnek erről a szüleikkel, és itt szokott felmerülni, hogy a gyerek szeretne belépni egy egyesületbe.
A mi esetünkben általában a szülők jönnek el az egyesület elnökéhez informálódni, hiszen a többségük számára teljesen ismeretlen az e-sport világa. Az elnök általában elmondja, hogy ezek a játékok milyen hatással lehetnek, és hogyan tudják fejleszteni a gyerekeket, mit tanulhatnak az egyesületnél. Ezután a legtöbb szülő általában elengedi a gyereket, hiszen itt jó helyen van, közösségben, egy csapatban tanul meg együttműködni a többiekkel. A LOL alapvetően nem egy realisztikus háborús szimulátor-játék, általában már ez meggyőzni a legtöbb szülőt, hogy elengedje a gyereket.
Fontos kiemelni, hogy annak ellenére, hogy ez nem egy fizikai sport, az egyesületben vannak erőnléti gyakorlatok, hiszen a gyerekek játék közben sokat ülnek, ezért fontos őket megmozgatni bizonyos időközönként. Valamint az egyesület munkáját pszichológus is segíti, aki segít például a kudarcélmény feldolgozásában. Sok gyerek nem tudja feldolgozni, hogy vesztett a játékban, ha meg nyer, akkor az egója nő meg túlságosan.
A legnagyobb és talán legismertebb a Magyar Nemzeti E-sport Bajnokság. A Bajnokságban öt játék vesz részt: a League of Legends, a Counter Strike, a PlayerUnknown's Battlegrounds, a Heartstone és a Rainbow Six Siege.
Ma, ha valaki komolyan veszi az e-sportot és tehetséges, az egy reális karrierlehetőséget jelent Magyarországon is. Ezzel általában a szülők nincsenek tisztában. Volt már olyan diákunk is, akiben ott volt a lehetőség, viszont ő nem az e-sportban képzelte el a jövőjét.
A játékfejlesztés az, amit az egész Digital Dust csapat nagyon szeretne, de ma már annyira erős a piac, hogy nem könnyű érvényesülni. Ez egy igazi szerelemprojekt lenne, reméljük, hogy egyszer összejön. Az Egyesületben is szeretném folytatni a munkámat.