Ismét iskolánk egyik tehetséges diákja vállalta, hogy mesél magáról és arról, hogy is került a Mesharray iskolapadjába. Ő Tóth Zsuzsanna, aki alig tíz hónapja foglalkozik 3d-s modellezéssel, de már ennyi idő alatt is "ráérzett a 3d ízére".
Sziasztok! Tóth Zsuzsanna vagyok, 2016-ban végeztem a Corvinuson tájrendező és kertépítő mérnökként. Az alapképzés elvégzése után úgy döntöttem, hogy nem ez a nekem való szakma, és jelentkeztem a Mesharray Maya Pro kurzusára, amit 2017 februárjában fejeztem be. Azóta itthon mélyítem az ott megszerzett tudásomat, legfőképp 3D modellezés és textúrázás témakörében.
Egy budapesti táj- és kertépítészeti irodánál voltam szakmai gyakorlaton, amikor ráébredtem, nem biztos, hogy a szakmámban szeretnék elhelyezkedni.
Egy éppen aktuális projektbe kellett besegítenem, az elejétől a végéig, tervezéstől a látványtervek elkészítéséig. Az elején megpróbáltak bevonni a tervezésbe, az ő profizmusuk mellett az én BSc-s magabiztosságom azonban elég hamar elfogyott. Ezt ők is látták, és ráállítottak a látványtervezésre: ahogy ők haladtak a tervezéssel, én úgy haladtam a 3D-s modell elkészítésével. Így telt el az egész gyakorlatom, és szépen lassan arra jutottam, hogy sokkal szívesebben modellezek, mint hogy azon gondolkodjak, hogy hol fér el egy bicikliút, aminek amúgy sehol sincs hely vagy, hogy milyen magasak legyenek a lépcsőfokok.
Az egyetemen a teljes alapképzés alatt kézzel rajzoltunk. Ez egyértelműen segített a vizualitás fejlesztésében, azonban semmilyen 3d-s látványtervező programot nem oktattak nekünk. Így ilyesmivel csak a szakmai gyakorlatomon, 2015-ben kezdem el foglalkozni. Ott szerencsére csak SketchUp-ban kellett modelleznem, ami egy jóval egyszerűbb program, mint a Maya, vagy a 3ds Max, így azt volt lehetőségem egyedül a Youtube-ról megtanulni, ám alap szinten mégis beleláthattam, hogyan zajlik a 3d modellezés.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem volt részt venni a Mesharray Maya Pro kurzusán. Ha valakinek végtelen szabad órája, végtelen elszántsága és türelme van megtanulni egy ilyen bonyolult programot, az biztosan meg tudja tenni otthon egyedül is, hiszen rengeteg oktatóvideó és leírás elérhető online. Ezek azonban sajnos változó minőségűek, nem mindig profik készítik ezeket. Ahhoz pedig mindenképpen szükséges valamennyi tudás, hogy lássuk, mi a jó, és mi nem. Már az első Mesharraynél eltöltött modul után (egy hétvége, összesen 18 óra) sok olyan tutoriallal találkoztam, amiknél 3 (!) nap alap után szakmailag előrébb jártam, jobb megoldásaim voltak. Nem tudom, hogy autodidakta módon meddig tart erre a szintre eljutni, de biztosan nem 3 napig. Persze ez nagyrészt az oktatón múlik, Vári Róbert tanár úr annyi tippet, trükköt és tapasztalatot hozzáadott az órákhoz, hogy a tanfolyamon rendesen átvett témákról egyszerűen hiába nézek oktatóvideókat, semmi új sincs bennük. 🙂
Persze a tanfolyam sem tanít meg helyben mindenre, rengeteg olyan téma volt, amire nem volt elég időnk. Ilyenkor ezekre az oktató felhívta a figyelmünket, és ha az ember tényleg komolyan gondolja a szakmát, akkor otthon ezek a kiegészítő dolgok már sokkal könnyebben elsajátíthatóak. Egy-egy hétvége után temérdek dolog várt arra, hogy online jobban beleássam magam, de a legfontosabb dolgok ekkorra már a birtokomban voltak: szilárd alapok, és címszavak, témák, amikre a két oktatási hétvége között rákereshettem, megtanulhattam. És persze, ami még nagyon fontos, ha otthon nem sikerült valami, a következő órán volt lehetőségünk kérdezni. Oktató nélkül megeshet, hogy az ember nézi otthon a rossz oktatóvideók sorát, és nem érti, hogy mit rontott el. Összességében úgy gondolom, hogy sokkal alaposabb tudásra lehet szert tenni egy tapasztalt oktató segítségével, így mindenképpen azt javaslom, hogy akinek lehetősége van rá, így kezdjen neki a tanulásnak.
Úgy gondolom, a szakmai tudásom meglenne hozzá, viszont a tanítói pálya érzéseim szerint nagyon messze áll tőlem.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy a Maya vagy a 3ds Max tanfolyamot végezzem-e el. Nem tudtam dönteni, hogy valamennyire maradjak az eredeti szakmámban – mert a látványtervek világa illik egy kertépítő mérnökhöz, ezen a területen a 3ds Max az elterjedt – vagy hagyjam el azt teljesen, és induljak el a filmek, a média irányába, ahol leginkább Mayát használnak. A Mesharraynél a tanfolyamok megkezdése előtt megengedték, hogy mindkét program egy-egy „bemutató órájára”, azaz a legelső hétvége egy-egy napjára beüljek, hátha segíti a döntésemet, ha valamennyire belelátok a programok működésébe. Nem segített. Több ismerősömmel is beszéltem, akik a szakmában vannak, ismerősök ismerőseivel, ők rengeteg információval láttak el, de a nagy döntést ők sem hozhatták meg helyettem. Ebben az időszakban blogokat bújtam, beszámolókat, véleményeket, olvastam; magyarul, angolul és németül is felkutattam a létező összes, a témával foglalkozó oldalt.
Hosszas tépelődés után végül leegyszerűsítettem a problémát: Min dolgoznék szívesebben? Egy látványterven, aminek a megrendelő ugyan nagyon örül, de nem tűnik túl izgalmasnak; vagy általam ismert videojátékok cinematicján, reklámokon, esetleg évek múlva az új Toy story-n? Ezek után már egyszerűbb volt a döntés.
Más tanfolyamokkal egyelőre nem. A Maya Pro számomra is hihetetlen módon formálta át a látásmódomat, így már neki merek kezdeni itthon teljesen új programok megtanulásának is. Erre már volt is példa, a Substance Paintert és az UV Layoutot például egymagam tanultam meg használni. Biztosan sokkal nehezebb volt így a folyamat, mint egy tanár segítségével lett volna, viszont amiatt, hogy a Mayát már ismerem, szerencsére nem jelentettek akkora kihívást, mint vártam. Mondhatni ráéreztem a 3d ízére. 🙂 Ennek ellenére, ha elölről kéne kezdenem, semmiképpen sem állnék neki a Mayának egyedül, hiszen a tanfolyam, a profi szakmai segítség miatt tartok most ott, ahol.
Amíg meg nem találom a számomra megfelelő pozíciót, itthon fejlesztem a modellezési és textúrázási skilljeimet.
Eddig még nem igazán gondolkoztam ezen. A szakmával mindössze 10 hónapja kezdtem el foglalkozni, nem ismerem elég jól a szakmai közösséget ahhoz, hogy ilyesmi megfogalmazódhasson bennem.
A tanfolyam alatt rá kellett jönnöm, hogy a Mayát rengeteg mindenre lehet használni, ám vannak olyan specifikus programok, amik jobb megoldást nyújtanak egy-egy munkafolyamat elvégzésére. A kurzus ugyan véget ért, ám a tanulás sosem áll meg.
Jelenleg három program van, amit rendszeresen használok a Mayán kívül. A modellek UV-zására Headus UV Layoutot használok, a Maya erre irányuló felülete sajnos nem igazán nőtt a szívemhez. Textúrázásra a Substance Paintert választottam, amivel fantasztikusan lehet dolgozni. A tanfolyamon nem volt lehetőségünk ezt a programot is megismerni, ám utána ez volt az első dolgom. A Maya ugyan ad lehetőséget a sculptolásra, ám ez ZBrush-ban sokkal kényelmesebb és felhasználóbarátabb, egy digitalizáló táblával pedig remek kombinációt alkot.
A tanfolyamot egy 5 éves laptoppal kezdtem, korához képest szuper volt, modellezni lehetett rajta, kicsit akadozva animálni is, a renderidők ugyan elég húzósak voltak, de egy jó asztali gép nem olcsó, nem szerettem volna beruházni rá addig, amíg nem muszáj és nem nélkülözhetetlen. Azonban ez a pont is elérkezett. A Substane painter nem indult el a laptopomon, szerettem volna a Redshift render engine képességeit is megismerni, de az is új gépért kiáltozott. Ahogy egyre szaporodtak a face-ek a kis modellemben, úgy kezdte el bemondani az unalmast a laptopom. Végül meghoztam a tanfolyam megkezdése óta a legjobb döntésemet, és vettem egy asztali gépet. Életem első asztali gépét. Négymagos i7-es processzor, 32 GB RAM és Nvidia GTX 1070-es videokártya van benne, így egyelőre elég jól teljesít.
A legnagyobb kihívás számomra eddig egy régi fényképezőgép 3D modelljének, valamint ennek a környezetének elkészítése volt. Egy fényképezőgép boltban találtam rá erre a gyöngyszemre, és eldöntöttem, hogy ez lesz a következő projektem. Hatalmas lelkesedéssel körbefotóztam és még aznap nekiláttam a modellezésnek. Ahogy haladtam előre, egyre furább és furább alkatrészek kerültek elő rajta, több ponton szögletesből gömbölyűvé váltott a forma, eleinte nagyon sokáig tartott, mire mindent a lehető legpontosabban lemodelleztem. A legnagyobb kihívás azonban a kompozíció megalkotása, és a bevilágítás volt. A tanfolyamon mindent megtanultunk, ami ehhez szükséges, mivel azonban a Mayában gyakorlatilag bármi lehetséges, sokáig tartott, mire kitaláltam, mit szeretnék pontosan.
A fent említett fényképezőmre vagyok a legbüszkébb. Arra, hogy volt türelmem és kitartásom végigcsinálni a projektet elejétől a végéig, hogy nem adtam fel, amikor már ezredjére rendeztem át a környezetet, vagy állítottam át a világítást. Négy küzdelmes hónap volt, rengeteg online kutatómunkával és új programok megtanulásával. Ám ha a tanfolyam után az ember valamit kezdeni szeretne az ott megszerzett tudásával, ez elengedhetetlen.
Rövidtávon a szakmai fejlődésem van előtérben. Lehetőség szerint szeretnék egy nagyobb cégnél állást találni, ahol megismerhetem egy profi produkció felépítését, beleláthatok a munkafolyamatokba. Célom az is, hogy olyan projekteken dolgozhassak, amiket magánemberként is ismerek.
Hosszú távon a modellezésen túl haj- és szőrlétrehozással, szimulációval szeretnék foglalkozni, ha lehetséges, Magyarország határain túl. Hogy Los Angeles, Hollywood vagy London, majd elválik.
Az ülő munka mellett nélkülözhetetlen a mozgás, erre mindig próbálok időt szakítani. Ezen kívül szeretek filmeket, sorozatokat nézni, számítógépen, Xboxon játszani. Meglepődéssel tapasztaltam, hogy a tanfolyam elvégzése óta mennyire megváltozott a látásmódom. Teljesen máshogy, mondhatni szakmai szemmel figyelem a CGI-t a filmekben, a textúrákat és animációt a játékokban. Egy teljesen új világ nyílt meg előttem, amit egyelőre nagyon élvezek! Sok időt töltök Youtube-on is, bármikor képes vagyok tutorialt nézni, amikor találok egy izgalmasat, akár lefekvés előtt, vagy tömegközlekedés közben is.