Ebben a cikkben a Fujifilm GFX-en kipróbált objektívekről írok. Egy új bajonett sikerét legnagyobb részt az befolyásolja, hogy mennyi és milyen optikát lehet felcsavarni rá. Egyszerű szabály, nézzük mi a helyzet a Fujifilm GFX G-bajonettjével!
Nézd meg a Fujifilm GFX-ről készült többi írásunkat is!!
Ahogy pár hete írtam, a Fuji hat optikát jelentett be a GFX bemutatkozásakor:
Fullframe ekvivalencia | |
Fujinon GF120mmF4 R LM OIS WR Macro | 95mm, f/3 |
Fujinon GF63mmF2.8 R WR | 50mm, f/2.2 |
Fujinon GF32-64mmF4 R LM WR zoom | 25-51mm, f/3 |
Fujinon GF110mmF2 R LM WR | 87mm, f/1.6 |
Fujinon GF45mmF2.8 R WR | 35mm, f/2.2 |
Fujinon GF23mmF4 R LM WR | 18mm, f/3 |
Ebben a gépben egy fullframe-nél nagyobb szenzor van, ezért a szorzótényezője 0,79. Ezzel az értékkel lehet kiszámolni a fullframe ekvivalenciát.
A Fujifilm notációs rendszere:
R – elektronikus apertúra-gyűrű van az optikán
LM – Linear Motor. A Fuji gyorsabbik autofókusz megoldása.
OIS – Optikai képstabilizátor
WR – időjárásálló kivitel
A fenti listából pillanatnyilag az első hármat szállítja a gyártó, a GF110mmF2 pedig hamarosan rendelhető. Őszig ígérték a GF23mmF4-et és év végéig a GF45mmF2.8-at.
A Fuji állítása szerint ezek az optikák egy 100 megapixeles szenzor előtt sem vallanak kudarcot. A tapasztalatom az, hogy tényleg nagyon magas a feloldásuk. Egyértelműen jobbak, mint amit a szenzor rögzíteni tud, de erről majd egy másik cikkben írok.
Akkor vegyük őket sorban:
Sokáig gondolkodtam ezen az optikán. A fixekkel szembeni rugalmasabb használat, kisebb térfogat és súly miatt döntöttem mellette. Nem bántam meg, mert egy igazi mindenes. Nehéz, masszív optika. Nagyon jó a képe. Pillanatnyilag a legszélesebb látószöggel rendelkező G bajonettes obi, ezért is nehezen megkerülhető.
Fókusza gyors és pontos. A hosszabbik végén nagyon jól teljesít a részletek, a disztorzió, a CA és a fókuszlélegzés tekintetében. Ahogy várható, 32 milliméteren romlik a teljesítmény, de még így is versenyben van a fix 63-assal! Ezen a végén, a szélekhez közel enyhe lágyulás és kevésbé enyhe disztorzió jelentkezik. Ez utóbbit jótékonyan eltakarja az automatikus korrekció.
A lens flare nem mindig ideális elem a képen, ezért megnéztem mit produkálnak a GF lencsék. Itt balra a 32mm, jobbra a 64mm:
Ahogy várható volt, a háromból ennek az obinak a legrosszabb a becsillanása, de még mindig az átlag felett van.
A 32 milliméteres legrövidebb fókusz sokszor szűk, kell alá még valami. A hamarosan érkező 23mm (18mm) fogja betölteni az űrt. De később írok egy meglepő beugróról is!
Ennek az obinak a táskámban a helye!
Kicsi, könnyű, picit több, mint 400 gramm. Párnatorzítása van, de CA nem tapasztalható. Nem kapott Linear Motort (LM) és ez látszik is a fókusz sebességén. Fürge, de bizonytalan és a képe sem olyan, amire a 32-64 mellett számítottam. Meglepő módon lágyabb, a kép részleteit ez az optika tudja visszaadni a legkevésbé.
A lágyabb fogalmát azért tegyük helyre: tesztünk során összevetettük egy Canon 5Ds R + Zeiss Otus 1.4/55-el és részletekben nem sokkal de mégis beelőzte a GFX + GF63mmF2.8 kombó.
A 2.8-as fényerő mellette szól, de nekem nincs rá szükségem.
A Detail master 🙂 Nagy és nehéz, 1 kiló. Makrónak írják, de az 1:2 leképezési arány és a 45 centis közelpont, nem ide kategorizálnák. Az AF sebessége hasonlít a makrókra. Lassú, fókuszhatárolás nélkül egy örökkévalóság, míg átkurblizza a lencséket az egyik végéből a másikba. A fókuszhatárolás érezhetően javítja a sebességet.
Makrós vonás az erős élkontraszt és a torzításmentesség. Ez egy nagyon sok részletet rögzítő, kiváló képű kisteleoptika. Kézből is jól használható, 4-5 stoppos képstabi van benne. A stabilizátor miatt folyamatosan csipog, cicereg az obi, kicsit BB8-as feeling.
A CA-t hírből sem ismeri, gyűrűs bokeh-t rajzol, szépen mossa a hátteret és becsillanásra sem hajlamos:
Bérelt helye van a táskámban!
Nos, igen. Új rendszer, kevés optika, az igény érthető. Itt lépnek színre a konverterek! A gyártó a Super EBC Fujinon HC konverterével a régi 645-ös Fujinonokat és a Hasselblad optikáit illeszthetjük a GFX-re. Feltételezem, erre a konverterre kevesebb lesz az igény, mint a Fotodiox megoldásaira, melyek ugyan teljesen manuálisak, de az összes számottevő kisfilmes gyártó lencséit használhatjuk, így használható a meglévő obipark!
A Fotodiox konverterei nem kommunikálnak a vázzal, így nincs blendeállítás, autofókusz, képstabi és egyebek, amit az objektív amúgy tudna. A Cambo CA-GFX adaptere blendeállítási lehetőséget is kínál, de mást nem, ezt is csak Canon-hoz.
Nem jól kezdődik 🙂 A kommunikációt a GFX és egy idegen objektív között megteremtő konverterekre még várni kell.
Tovább árnyalja a dolgot, hogy nem minden objektív vetíti le a Fuji GFX nagyobb képkörét, ezért kroppolni kell a velük készített képeket. Ha a képkör meg is van, a képszélekre jellemző hibák, pl. lágyulás, peremsötétedés, CA durvábban jelentkeznek, mert nem erre a feladatra tervezték ezeket.
Ellenben, ahol nincsen szükség autofókuszra, ott az átállást nagyon leegyszerűsíti sőt, a felszerelést sem terheli, mert előfordulhat, hogy nem kell lencseduplikátumokat magunkkal vinnünk egy vegyes pl. Canon/GFX rendszernél.
A Canon optikák lerekeszelése a Cambo nélkül is megoldható. Erről a cikk végén írok!
Alább kiemelnék három optikát, mert az ultranagylátó és a speciális optikák elég ritkák vagy extrém drágák ebben a kategóriában.
A lentebbi flat field maszkok a diffrakció limitált határon, f/8-as blendén készültek, mert általában itt használom a gépet. Tágabb rekeszen jobban jelentkezik a peremsötétedés. Zárójelben továbbra is a kisfilmes látószögek.
Szeretem ezt az optikát, írtam már róla tesztet. Meglepetésemre a GFX-en sem okoz csalódást, sőt, ez lett a meglepő beugró! A legnagyobb látószögnél beüt a kilépő pupilla, ami a látószög csökkentésével folyamatosan eltűnik és 15 milliméteren már egyszerűen kezelhető a peremsötétedése. 18 milliméter fölött viszont újból megjelenik a fekete keret. A használható tartomány nagyon szűk, a látószög olyan, mint 12mm-en fullframe-en. Persze a szélek lágyulnak, felüti a fejét a CA meg a rektilinearitás is csorbul de ez akkor is elég baba, mert még megközelítőleg sincs ekkora látószög középformátumra!
Halszem középformátumon! Csak a 15mm-es végét érdemes megnézni. Nem várhatunk tökéletes képkört, erősen beüt a kilépő pupilla, de ha halszemre van szükség akkor aranyat ér és belefér ennyi vágás.
A TS-ben biztos voltam, hogy alapállapotban nem lesz gond a peremsötétedéssel, mert eleve óriási képkört vetít. Ha teljesen bebillentjük az optikát, akkor csak félig shiftelhetjük, ha nem akarunk vágni a képből. Tiltelés nélkül teljesen shiftelhető. Mindkét esetben a széleken sajnos lágy a képe, ezért csak moderált elmozdításokkal lehet használni.
A lágyulás ellenére izgalmas ez a lencse, mert középformátumon leginkább extrém drága kihuzatokkal oldják meg ezt a feladatot. Akinek kevés a TS és inkább egy műszaki kamerára vágyik, annak ott van a Cambo Actus vagy Ultima.
Az elsőként kipróbált 11-24 sikerén felbuzdulva, gyorsan felcsavartam az összes közelemben lévő optikát.
Kroppolás nélkül használható optikák:
* A 11-24-es csak egy szűk tartományban rajzol teljes képkört.
** A 24 TS optika teljesen tiltelve csak félig shiftelhető. Fölötte kroppolni kell.
Csak kroppolva használhatók az alábbi optikák:
* bebillentett extenderrel (221-442mm) vágás nélkül is használható.
Az ultranagylátók kivételével kb így néz ki egy kroppolandó peremsötétedés. Ez szerintem legtöbbször vállalható:
Hacsak nincs egy Cambo konverterünk vagy manuális blendeállítási lehetőségünk, akkor meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy nem állíthatunk blendét a konverterre szerelt optikán. Tényleg nem állíthatunk?
Canonosok mégis kitrükközhetik ezt a korlátot. Ha egy Canon gépre felszereljük az optikát, beállítjuk a kívánt blendeértéket és a blendebeugrasztót lenyomva leszereljük az optikát (bekapcsolt gépváznál), akkor bizony beugrasztva marad a blende, megmarad a választott nyílás! Egészen addig így marad, amíg újra Canon gépvázra nem kerül az optika.
Macerásnak tűnik, de egyrészt ez még mindig jobb, mint a semmi és, ha csak konverterezve lesz használva az optika, fotózás előtt elég egyszer megcsinálni.
Ha idáig eljutottál, talán érdekel a többi Fujifilm GFX írásunk is.