Hát, ez is bekövetkezett. Nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy lelkesen várom egy, a Canon univerzumon kívüli fényképező megjelenését, főleg nem egy tükör nélküli masináét (MILC)! Egy tükör nélküliét, pedig akik ismernek, ismerik ezt a mondatomat is: a tükör kell! Vagy: az EVF még nem jó! Stb. Nos, talán mégsem. Nézzük meg!
A gép 51.4 megapixeles, 43.8mm x 32.9mm-es (!), 4:3-os képarányú, hagyományos Bayer elrendezésű (tehát nem X-Trans), élsimító szűrő nélküli, CMOS érzékelőjét a Sony szállítja (IMX161 jelű modell), kisebb módosításokat leszámítva, azonos példányok kerülnek a Hasselblad H6D 50C, X1D 50C, Phase One IQ3 50MP hátfalba és a Pentax 645Z-be is.
Nem rossz, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mennyibe kerül egy Hassy vagy egy P1. Persze, itt is feltűntek a szakértők és ünneprontók, hogy ez nem is igazi középformátum, mert a középformátum az blablablaaa és ez ezért blablablaaa…..
Nos, ha középformátumnak a Kodak 1901-ben debütáló 120-as rollfilmjét tekintjük (56mm széles frame size), akkor tényleg nem “igazi középformátum”, mert ez az érzékelő a 127-es film (41mm széles frame size) méretéhez közelít leginkább. Talán ki kellene találni egy új szót, hogy rendben forogjon a világ kereke. Mondjuk a középformátum aps-c-je vagy kisközépformátum, hm?
A lényeg, hogy a képérzékelő felülete közel 1,7-szer nagyobb, mint a fullframe-nek hívott Leica kisfilmes méret (36mm x 24mm) és négyszer akkora, mit egy APS-C szenzor, ezért a krop-faktor itt egynél kisebb számot ad. Pontosan 0,79-et. Ennyivel kell szorozni a gyújtótávolságot és a fényerőt is (!), ha ki akarjuk számolni a fullframe ekvivalenciát.
Annak ellenére, hogy a 2014-ben bemutatott Sony szenzor a drágább rendszereknél valószínűleg már kifutó technológia, a képminőség dinamikában, használható ISO-ban és részletekben mégis extrém előrelépés bármelyik gyártó bármelyik fullframe vázához képest. És ez a lényeg! De ennek így is kell lennie, a fizikát nehéz levitatkozni bármit is gondolunk a 127-es film méretéről vagy a szőlő ízéről.
Előrebocsátom, hogy egyes rácsodálkozásaim egy régi MILC-es, főleg egy X-shooter szemében valószínűleg megmosolyogtatóak, de így jár minden szemellenzős DSLR-es, ha MILC területre téved.
Olyan Apple feelinges dobzban érkezik, tudjátok, olyanban, ahol a zsinór kupakjának helyén is sok órát filóztak a formatervezők, de sajnos a letisztult design itt véget is ér, mert a váz formatervezésből nem igazán erős. Ízlés dolga, de szerintem a púpos hátával úgy néz ki, mint egy gnú. A rengeteg, látszólag koncepció nélkül szétszórt kapcsoló, tekerő, gomb és dzsojsztik pedig inkább Nikonos hangulatot idéz. Meg kell szokni.
A súlya majdnem megegyezik a Canon 5Ds R-el, de a váz sajnos vékony markolatot kapott (kellett a hely a sok tekerentyűnek), ezért kényelmetlen fogást biztosít. Ennek ellenére nem sikerült jól elhelyezni a vezérlőelemeket, úgy érzem, hogy a szembefordítható hüvelykujj nem elegendő egyes gombok kényelmes használatához. Ezek többségét ráadásul kesztyűben ne is próbáljunk kitapintani vagy megnyomni, annyira pici vagy teljesen süllyesztett.
Némi segítség, hogy a legtöbb gombhoz szokatlanul rugalmasan rendelhetünk más funkciót (még ikon vagy felirat sincs mellettük, hogy ne zavarjanak össze), így kompenzálható az előbbi evolúciós gyengeség és könnyebben belakható a masina.
MILC-es ismerőseim szerint a Fuji-é az egyik legjobb EVF technológia, de kevés fényben szaggat, laggol és előfordul, hogy a színei sem az igaziak. Ez azért még mindig gyerekbetegség. Igaz, a fényerejét és a színezetét manuálisan is beállíthatjuk.
Másik oldalon viszont ott van, hogy bármi megjeleníthető rajta, ami a hátsó kijelzőn is megjelenik. Tehát az EVF-en megnézhetjük az elkészített képet, belenagyíthatunk, kirakhatjuk rá a menüt, hisztogramot vagy bármilyen egyéb információt. Ezeket igen aprólékosan beállíthatjuk a menüből. A képernyőre kirakott információk ráadásul úgy vannak elhelyezve, hogy a lehető legkevesebb helyet foglalják el a látványból! A hisztogram viszont elég nagy, részletes, jól áttekinthető.
Nagyszerű, hogy az EVF egy mozdulattal levehető a vázról, így tájképezésnél nem zavar. Az EVF és a váz közé beilleszthető egy toldat, amivel a kereső bármilyen irányba kifordítható. Makrózáskor, videó rögzítésekor (mert azt is tud) igazán hasznos lehet.
A keresőben látott élőképbe finom lépésekben bele lehet nagyítani. Így akár manuálisan is fókuszálhatunk keskeny mélységélességgel. Valójában le se venném a szemem a keresőről, ha nem kellene a szokatlan gombok között keresgélni.
A hátsó kijelző egy 3.2 colos és közel 2.5 megapixeles OLED panel. Fényereje és színezete állítható, és a lényeg, hogy az előbb bemutatott, hajtogatható EVF mellett ez a kijelző is dönthető, billenthető, méghozzá 3 irányban!
Ez nagyon jó! Sokszor kényelmetlen a kijelző magasságában komponálni az LCD-n, vagy belenézni a keresőbe. De így nem csak landscape, hanem portré állásban is dolgozhatunk az LCD-n úgy, hogy az eszköz mélyen lent vagy a fejünk felett van.
Tovább egyszerűsíti a dolgunkat, hogy az LCD gesztusérzékeny. A Q gombra felprogramozott beállításokon és a fókuszáláson túl, a fel és le mozdulatokkal hívhatjuk elő az elektronikus horizontot és az LRGB hisztogramot (ezeket is jó együtt látni).
Kesztyűben sajnos le kell mondani az érintésérzékenységről.
A felső státuszkijelző kicsit Phase One-os. E-papír, ami - azon túl, hogy nagyon kevés áramot fogyaszt és kikapcsolt állapotban is megmarad a tartalma - remek felület nagy mennyiségű információ megjelenítésére. Alapértelmezetten ide kerülnek a gép alapbeállításai pl.: rekesz, záridő, wb stb., de menüből ez is személyre szabható! Természetesen háttérvilágítást is kapott. Ha ez nem lenne elég, a gép kikapcsolt állapotában az akkuk töltöttségéről, és a behelyezett kártyák szabad kapacitásáról nyújt tájékoztatást.
Kesztyűben is könnyen nyithatók a csatlakozókat, aksit és memóriakártyákat eltakaró gumifedelek. A "menetirány szerinti" bal oldalon van az aksi, a külső áramforrás csatlakozója (!), a mikro HDMI és USB 3.0/2.0 felület, a vezetékes távirányítók csatlakozói (USB és 2.5mm-es minijack!), a fülhallgató és mikrofon aljzatok valamint a kábelrendező (!) rögzítési pontja. Jobb oldalra került a két SD kártya foglalata.
Az NP-T125 jelű aksik 1250mAh-sak, ez kétharmada a Canon LPE-6N-nek. Ez a különbség érezhető is, ha "spórolunk" a kijelzőkkel, OIS-el, akkor talán 400 felvételre elegendő. Kell a tartalék akkumulátor. Az aksi töltője nem jelzi vissza a töltés állapotát. Ég a led, amikor tölt, és kikapcsol, amikor készen van. Az aksik nem kaptak olyan kupakot, amivel jelezni lehetne a töltöttségi állapotukat (semmilyen kupakot nem kaptak). Viszont a töltő négyféle konnektor csatlakozóval érkezik, ami nekem nagyon fontos.
Az akkuval többféle módon spórolhatunk. Az automatikus kikapcsolás mellett, Power Save módban a használaton kívüli kijelző lesötétedik. Vagy kikapcsolhatjuk a helymeghatározást valamint az alvás közbeni exponálás (!) lehetőségét.
Egy új rendszernél kritikus szempont az elérhető optikák száma. A Fuji új, teljesen elektronikus bajonettet tervezett a vázhoz. A 65mm-es nyílású G-bajonettre pillanatnyilag az alább felsorolt első három csőből válogathatunk, melyeket az év végéig a következő három követ:
Fullframe ekvivalencia | |
Fujinon GF120mmF4 R LM OIS WR Macro | 95mm, f/3 |
Fujinon GF63mmF2.8 R WR | 50mm, f/2.2 |
Fujinon GF32-64mmF4 R LM WR zoom | 25-51mm, f/3 |
Fujinon GF110mmF2 R LM WR | 87mm, f/1.6 |
Fujinon GF45mmF2.8 R WR | 35mm, f/2.2 |
Fujinon GF23mmF4 R LM WR | 18mm, f/3 |
A Fujifilm notációs rendszere:
R - elektronikus apertúra-gyűrű van az optikán
LM - Linear Motor. A Fuji világban gyorsnak számító autofókusz motor, de nem veszi fel a versenyt a Canon USM vagy a Nikon SWM megoldásaival.
OIS - Optikai képstabilizátor (hasonló teljesítményű, mint a Canon IS/Nikon VR megoldásai)
WR - időjárásálló kivitel
Az obik teljesen "fly by wire" rendszerűek. A fókuszgyűrű tekerési iránya a vázról állítható és a blendegyűrű sem mechanikusan működik. Távolság visszajelzés nincs az optikákon, ezt a kijelzőn vagy a keresőben jeleníthetjük meg. Az eddig megjelent három optika nyílásszabályozója 9 lekerekített lamellát kapott.
A képstabi működése a vázról állítható. A folyamatos működés, a fókuszáláskor bekapcsolás (energiatakarékos) és a kikapcsolt állapot (ez a legtakarékosabb 🙂 ) közül választhatunk. A stabi természetesen az optikáról is kikapcsolható.
A Fuji szerint az igényeknek megfelelően bővülni fog a választék (remélem). Ha ez nem lenne elég, akkor ott a gyártó Super EBC Fujinon HC konvertere, mellyel a régi GX645AF középformátumú lencséin túl (milyen véletlen) a Hasselblad H rendszerű lencsék is használhatóvá válnak. Vagy a Fotodiox átalakítói melyek ugyan nem visznek át elektronikus információt, viszont felcsavarhatóvá válnak a Canon/Nikon/stb. lencsék. Ezek többsége - főleg a kistele tartománytól felfelé - tisztességesen levetítik a GFX képkörét, így ha manuálban is, de használható a régi obipark!
Az átalakítóval nem viccelnek a Fujinál. Külön menüpontot kapott a beállítás, ahol hat lencséhez rendelhetünk hozzá fokusztávolság, torzítás, színezet és peremsötétedés korrekciót. Ezen kívül beállítható, hogy a belső zárral is rendelkező optikáknál az optika vagy a gépváz zárját kívánjuk használni.
Az obik építési minősége jó, bár ránézésre, tapintásra nem érik el a Canon L-es sorozatét. A 110 és 120mm-es üvegek erősen orrnehézzé teszik a setupot. Jó lenne egy állványgyűrű.
A képminőségről később írok. Most legyen elég annyi, hogy a Fuji állítása szerint egy száz megapixeles érzékelő előtt sem okoznának csalódást.[/vc_column_text][vc_column_text]
Sokan dicsérik az újabb MILC gépek kontraszt alapú autofókuszát, de még nem néztem olyan tükör nélküli gépbe, ami hozta volna egy jobb tükrös gép teljesítményét. Ezt a tapasztalatomat a Fujifilm GFX sem változtatta meg.
A 425 fókuszpont nagyon impozáns. A single spot fókuszpont mérete 6 fokozatban, míg a bárhova áthelyezhető fókusz zónáé háromban állítható. Ezeken kívül a munkába bevonhatjuk az összes fókuszpontot is (wide). A fókuszálandó pont az érintőképernyőről is kiválasztható.
Hiába a rengeteg AF pont, még az LM jelzésű optikákon is elgondolkodós az autofókusz, ami követő módban mutatkozik meg igazán. Sajnos nem egy AF bajnok, bár a középformátumú mezőnyben kiemelkedőnek számít sebességét és funkcióit tekintve.
Picit gyorsíthatunk a folyamaton a Rapid AF és a Pre-AF funkcióval. Az előbbi elméletileg gyorsabb működést kínál, míg az utóbbi a fókuszálás kiváltása nélkül, “előre dolgozva” próbálja beállítani az élességet. Ahol van, ott használjuk a fókuszhatárolót!
Nagyszerű segítség viszont a keresőben is akár tizenhatszorosára nagyítható látvány valamint a focus peaking (!), amivel egy kiválasztott színnel jeleníthetők meg a fókuszban lévő részletek élei.
Az alvó állapotban lévő géppel azonnal exponálhatunk a Shooting Stand By Mode funkció bekapcsolásával. A fókuszsík ellenőrzését az autofókusz során is segíti a Focus Check, amivel erősen belenagyíthatunk a fókuszált területbe.
3 kocka/másodperces sorozatfelvételre képes a masina, nem lesz akciófotós kellék. Nem kapunk három kockát sem egyes zárvariációk választásakor. A pufferben 8 normál (~110Mb) és 13 veszteségmentesen tömörített RAW (~45Mb) fér el. Egy 128 gigás kártyára előbbiből 1087, míg utóbbiból 2112 felvételt készíthetünk. A kisebb fájlméret árát a feldolgozás során fizetjük meg a lassabb preview generálással.
A maximum kilenc lépéses bracketingek (pl.: expozíció) képei egyetlen gombnyomással elkészíthetők.
Négy fénymérési mód áll rendelkezésre: multi, középre súlyozott, 2%-os szpot, átlagoló. A szpot mérés hozzákapcsolható az aktív fókuszponthoz.
Ebből rögtön kettőt is kapunk. Egy hagyományos mechanikus redőnyzárat és egy “elektronikus” zárat. Ezeket dinamikusan használhatjuk a felvételkészítés során. A mechanikus zár 1/4000-ed másodperces legrövidebb és 60 perces leghosszabb záridőt kínál, míg az elektronikusnál 1/16000-ed is beállítható!
Az elektronikus zárnál a kiolvasás sajnos nem egyszerre történik meg a képérzékelő egész felületén, így mozgó témánál, lassabb záridőknél torzítás léphet fel a képen. Vibráló fényforrásnál pedig sávosodás.
Állványról használva, mondjuk tájképezéshez viszont kiváló, mert a mechanikus zár is berázhatja a felszerelést.
Az elektronikus zárhoz hangot is választhatunk, mert van, hogy szükséges hallani. A hangok leginkább egy rozsdás fémtücsök zajára hasonlítanak. Persze lehalkítható, kikapcsolható vagy fülhallgatóra tehető. A fülhallgató hangerejét külön szabályozhatjuk.
A menü felépítése rendben van. A Canon és a Nikon menük házasítása. Itt is kialakíthatjuk a saját menüpontjainkat. Egyes funkciók viszont indokolatlanul mélyre kerültek.
Kapunk GPS-t és WiFi-t is! A WiFi kapcsolattal 10-15 méter távolságból okostelefonról vezérelhető a gép a Fuji ingyenes appjával (megspórolva ezzel egy CamRanger árát). A GPS pedig adatot szolgáltat a geotagginghez és a belső órához, időzónához. Egyszerű és nagyszerű: időzónából rögtön kettő is beállítható. Egy az aktuális földrajzi pozíciónknak megfelelő és egy “home” pozíció. Ez hasznos, ha sokat utazunk.
A gép az USB csatlakozón keresztül is tetherelhető a Lightroom segítségével.
Az Auto ISO működése három presettel állítható. Mindegyiknél beállíthatjuk a kívánt minimum és maximum érzékenységi értékeket, valamint a leghosszabb záridőt. Ennek értelme is van, mert igen magasan végződik a használható ISO tartomány. Sajnos az ISO lépésköz nem állítható.
Kapunk szoftveres intervalométert is, ami szintén egy remek dolog.
Az in-body raw feldolgozásra komoly hangsúlyt fektettek. A kép megjelenését a megszokott beállítások mellett a legendás Fuji analóg filmek szimulációjával, gamma korrekcióval, az árnyékok és a csúcsfények beállításával is finomhangolhatjuk. sRGB és AdobeRGB színterű, JPG vagy TIFF fájlokat menthetünk.
A gép RAF kiterjesztésű raw fájljait - a Fuji saját feldolgozóján túl - a hét elején érkezett 2015.9-es és 9.9-es frissítéssekkel a Lightroom és a Camera Raw is támogatja. Az optikákat még nem ismeri, így a lencsekorrekció nem érhető el - igaz nem is nagyon van mit korrigálni. A filmszimulációk viszont már ott vannak a kameraprofilok között.
A gép megjelenése előtt már hónapokkal elkezdtek záporozni a kérdések a Phase One supportjára, hogy terveznek e GFX támogatást a Capture One-ba? A nem támogatjuk a konkurenciát elvet követve erre eddig a fejlesztő hivatalosan nemet mondott, de pár hete felröppentek a hírek, hogy talán mégsem lesz így. Meglátjuk...
Egy apró trükkel már most is kijátszható a C1 és meg tudjuk nyitni a GFX fájlokat! A RAF állományt átkonvertáljuk DNG-be és egy exif szerkesztőben a kamera nevét átírjuk IQ250-re. Ennyi az egész 🙂 A Capture One nem okoz csalódást, lényegesen jobb, több részletet és átmenetet kapunk.[/vc_column_text]
Ahogy a gépváz, az összes lencse is időjárás és por álló tömítéseket kapott, ami jó indok, hogy kivigyük terepre!
A terepi felhasználást olyan apróságok is segítik, mint a hood alól is könnyen levehető lencsekupak vagy az összeszoruló váz és objektívsapka. A hood egyes obikon kis ablakot kapott, hogy a felszerelt polárszűrő forgatható legyen az árnyékoló használata közben is.
Első benyomásaim nagyon pozitívak, de legyen most ennyi, hamarosan képekkel és mérésekkel folytatom!
Ha idáig eljutottál, akkor biztosan érdekel a cikk folytatása is!