Bencét régóta komolyan foglalkoztatja a 3D világa – a Maya Professional-t követően a Houdini tanfolyamot is sikeresen zárta a Mesharray-nél. Most új kihívásokra készül: kemény munkájának eredményeként hamarosan csatlakozik a DIGIC csapatához. A Houdini-ben rejlő lehetőségekről, a tanfolyam részleteiről és szakmai terveiről faggattuk.
Már a középiskolában is mindig videóztam, vágtam és effekteztem mindenféle videókat, kisfilmeket. Persze ezeket mind borzasztó minőségben. Először talán az X-Men filmek kapcsán merült fel bennem, hogy "Ilyet vajon én is tudok csinálni?". Hamar kiderült, hogy az akkori tudásommal semmiképp.
Érettségi után 2015-ben bekerültem egy céghez, ahol videó vágás és 2D animáció volt a feladatom. Eleinte nagyon élveztem, de hamar rájöttem, hogy ez még mindig nem az, amit szeretnék csinálni. Ennek ellenére majdnem 6 évig dolgoztam ott és ez idő alatt találtam meg a 3D grafikát, ami talán valamelyik Marvel film után kezdett el nagyon foglalkoztatni. Akkor még nem tudtam, hogy külön munkafolyamatokból áll össze egy egésszé a filmek egy-egy CGI jelenete, ezért mindent meg akartam tanulni, hogy egyedül elkészíthessem én is a saját hasonló effektem.
Egy kollégám javasolta a Mesharray-t, akinek egy ismerőse tanult ott és már rögtön utána külföldön dolgozott a szakmában. Egészen addig fel sem merült bennem, hogy esetleg ne az internetről tanuljak, de ezután elkezdtem keresgélni, hogy itthon milyen lehetőségek vannak, ahol tudnék tanulni, elsősorban Maya alapokat.
Nem igazán vagyok az egyetem és a diploma híve, főleg a kreatív szakmában. Az OKJ csábítónak tűnt, viszont a munkával nehezen tudtam volna összeegyeztetni és minimum 2 évre lekötött volna. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg számomra haszontalan dolgot kellett volna megtanulnom.
Ezután végül eszembe jutott, hogy beszéltünk a Mesharray-ről, és ekkor rákerestem a tanfolyamokra. Amint megláttam, hogy van Maya képzés, egyből jelentkeztem is. Az egészben az tetszett a legjobban, hogy a képzés munka mellett tökéletesen elvégezhető és rövid idő alatt sok mindent tanít, emellett teljesen szoftver orientáltan.
2017-ben végeztem a Mesharray-nél Autodesk Maya Professional tanfolyamot. Már akkor is az FX területe érdekelt, viszont egyrészt olyan 3D grafikai alapok nélkül mint a (modellezés, animáció, shadelés) nehéz lett volna effektezést tanulni. Másrészt, akkor még nem volt Houdini tanfolyam és még én is féltem kicsit a szoftvertől. Főleg a node alapú kezeléstől tartottam, amiről, mint később kiderült, sokkal hatékonyabb és egyszerűbb, nemcsak az effektekhez, de a procedurális megvalósításokhoz is.
Három évvel a Maya tanfolyam után már túl voltam a Realflow, PhoenixFD, 3DS Max programokon, de még mindig nem a várt eredménnyel. Úgy éreztem, eljött az idő a Houdinihez. Délutánonként munka után nyomogattam a programot, pár tutorial után pedig már kezdett körvonalazódni a szoftver ereje.
Egy véletlen hirdetés a közösségi oldalon pedig a Mesharray oldalát adta be és kíváncsiságból megnéztem a képzéseket. Nagyon felcsillant a szemem mikor megláttam a Houdini tanfolyamot, viszont nem voltam teljesen biztos magamban. Vártam még pár hónapot, ami alatt tovább ismerkedtem a szoftverrel és rájöttem, hogy ezt biztosan szeretném tanulni, mert sokkal komplexebb annál, mint gondoltam.
Munka mellett csináltam és könnyen össze lehetett egyeztetni a képzéssel, hiszen általában hétvégén voltak az órák, illetve az egyik hétköznap délután volt. Ez nekem csak 1 óra kiesés volt a munkából, amibe a munkáltatóm is beleegyezett.
Minden plusz szabadidőmben a Houdinire koncentráltam, újraalkottam az órai feladatokat és újakat is kitaláltam magamnak. Emellett dobos is vagyok egy zenekarban, de könnyen áttettük a próbákat hétvégéről hétköznap délutánra, szóval ez sem jelentett gondot.
Mi még nem online kezdtünk, ezért az elején nagyon élveztem. Mindenki kedves volt, lehetett viccelődni és néhányszor jöttek elő olyan problémák, amiket közösen tudtunk csak megoldani. Szünetekben jókat beszélgettünk az oktatóval közösen, sokszor együtt ebédeltünk, és mindig akadt valami közös téma, amihez mindenki hozzá tudott szólni. Nagyon jól tartottuk a tervezett modulokat, és mindenki nagyon gyorsan fejlődött.
Aztán jöttek a szigorítások a pandémia miatt, és átálltunk a teljes online oktatásra. Az átállással nem volt gond, szinte zökkenőmentes volt. Talán nehezebb volt így az oktatónak az egyéni munkákat egyesével megnézni és visszajelzést adni, mint személyesen, de kérdezni bármikor lehetett online is.
Nekem személy szerint nagyon könnyen követhetőek voltak az órák, hiszen én már korábban is ismerkedtem a Houdinivel. Ha hamarabb lettem kész valamivel, már tervezgettem a következő lépést és próbáltam kitalálni, hogy az oktató hogyan gondolkodik a megvalósításról.
Természetesen sokaknak új volt a Houdini, de ahogy én láttam, ha nem is elsőre, másodjára már mindenki értette, hogy mit is csinálunk. Ez nálam a VEX kódolásos résznél sem volt másképp, hiszen ez nekem is teljesen új volt.
Mindig a személyes oktatás híve voltam, ezért számomra nagyon nehéz volt átállni online tanulásra a Houdini esetében. Míg a tantermi oktatásnál, ha kérdés vagy probléma volt, akkor az oktató egyenként tudott foglalkozni mindenkivel, nem zavarva ezzel a többieket.
Ezzel szemben az online úgy zajlik, hogy mindenki végighallgatja és nézi az adott ember problémáját, ezzel nehezebben koncentrálva a saját feladatára. Ha esetleg másolná azt, ami a tantermi oktatásnál ki van vetítve, azt online nem tudja megtenni, mert az oktató képernyője helyett egy másik ember képernyőjét látja.
Mindig is felnéztem azokra az emberekre, akik kiemelkedően jók valamiben és ezt a tudásukat megosztják másokkal is, esetünkben a következő generációval. Érezhető volt a szakma iránti elhivatottsága, és a széles körű rálátása nemcsak a szoftverre, hanem az egész munkafolyamatra, egy animatictól egészen a végső kompozitig. Érthető volt minden, hogy mit, miért kell úgy csinálni, ahogy, viszont nagyon nyitott volt más ötletekre is, ha valaki teljesen más irányból közelített meg egy problémát.
Sajnos az online tanulás miatt nem nagyon volt lehetőségünk ismerkedni. Ha végig tantermi oktatásban lettünk volna, biztosan jobb kapcsolatokat tudtunk volna kialakítani. Persze azért általánosan mindenki jóban van mindenkivel és jó, hogy megismertük egymást.
Mivel én már autodidakta módon foglalkoztam a Houdinivel korábban, így azt hittem nincs sok dolog, ami új lehet, viszont nagyot tévedtem. Rengeteg új módszert, összefüggést, eszközt és folyamatot tanultam, amiket korábban meg se próbáltam használni, mert nem értettem őket. Így, hogy elvégeztem a tanfolyamot, most már biztosan tudom, hogy kellett ahhoz, hogy kétségek nélkül üljek le egy projekt elé.
Talán ami még egy nagyon fontos lecke volt nekem, hogy – bár én kicsit visszahúzódó vagyok – kérdezni sosem szégyen, sőt kell is. Megtanultam, hogy nincs rossz kérdés, hiszen nem mindenki tanul ugyanolyan gyorsan, mint mások, és még ha századszor is hangzott el ugyanaz az a kérdés, ugyanúgy segítettek, mintha most kérdezné valaki először. Közös érdek volt, hogy mindenki elsajátítsa a tudást, amiért ezt a tanfolyamot választotta.
A munkafolyamatok megtervezésében nagyon sokat segített a tanfolyam, és sokat tanultam az egyes effekt típusokhoz való hozzáállásról. Legfőképpen arról, hogy miként tervezzem meg őket előre úgy, hogy még nincs a jelenetben semmi, amihez viszonyíthatok.
Talán a legnehezebb feladat számomra az volt, hogy el kellett hagynom azt a tulajdonságom, hogy rögtön a munka elején már az egész képet szeretném látni, textúrákkal, fényekkel és kamerákkal. Ez még szabadúszóként nem is lenne gond, viszont egy csapatban, ahol csak éppen az adott szegmensét kell elkészíteni a projektnek, ez elképzelhetetlen.
Jelenleg még a Blokk Mediánál dolgozom vágó és 2D animátor pozícióban. A Houdini tanfolyam alatt elkészítettem a saját portfóliómat és a tanfolyam végeztével jelentkeztem a DIGIC-hez, ahová ajánlást is kaptam, és felvételt nyertem. Úgyhogy jelenleg éppen a felmondási időmet töltöm.
A legnagyobb célom pár éve már a DIGIC volt és ez szerencsére sikerült is. Tovább egyelőre nem tervezek, hiszen épphogy elkezdhetek a 3D szakmában dolgozni, de szerintem a nagyon távoli cél talán valahol külföldön lesz az FX szakmában vagy a videojáték iparban.
Jelenleg nincs tervben újabb képzés, és ahogy látom, most nincs is Game Developer tanfolyam. Később esetleg azt elvégezném, mert nagyon érdekel a játékfejlesztés is.
Szerintem a játékipart kicsit előre vitte, mivel sokan maradtak otthon home office-ban, kötetlenebb munkaidővel és így többen is játszanak a felszabadult időben. Így például a game cinematic gyártóknak nem volt számottevő változás, viszont a filmipar biztosan nagyon hátrányban van, főleg a mozik hiánya miatt. Bár különböző streaming platformokra megy a gyártás, viszont a nagyjátékfilmek száma lényegesen kevesebb, például a forgatások nehezebb lebonyolítása miatt is.
Pályakezdőként itthon talán nehezebb elhelyezkedni, főleg ha csak FX-el foglalkozik az ember, de szerintem az általános filmes 3D grafikára is kevés alternatíva van. Külföldön kisebb stúdióknál szerintem egy jó reel-el nem olyan nehéz elhelyezkedni. De tapasztalat hiányában, ezt nem tudom még megerősíteni.
A 3D grafika elég tág fogalom, én talán az FX részről tudnék nyilatkozni. Ha valaki kreatív, jó fantáziával rendelkezik és szeret építeni, rombolni, elárasztani vagy felgyújtani valamit, persze nem a valóságban, akkor ez a neki való szakma. Személy szerint én imádok különféle fizikájú világokat létrehozni és ott mindenféle érdekes formájú, halmazállapotú és viselkedésű dologgal kísérletezni. Rendkívül sokszínű ez a szakma és mindig tanul valami újat az ember. Legyen az egy más megközelítés, új eszköz vagy valami teljesen új effekt.
Úgy gondolom, kell egyfajta elhivatottság vagy valami erős motiváció, ha ezzel szeretne foglalkozni valaki, bár úgy vettem észre ez általában nem okoz gondot senkinek. A saját példámból kiindulva tudom, hogy nagyon fontos a kitartás, mert nagyon sokszor nem a várt eredményt kapjuk és olyankor újra, újult energiával kell elölről kezdeni a projektet. De ha megvan a cél és teszünk is érte, hogy elérjük azt, akkor szerintem egy nagyon jó kaland az egész.