Aznap éjjel, a száraz évszakot meghazudtoló, óriási eső esett. Egész éjszaka dübörgve verte sátraink masszív vásznát. A táborunk közelében éjszakázó vizilovak hangos bőgése most csak távoli zajnak tűnt az eső széltől ritmikus morajában. Az este hideget is hozott, jó volt egy újabb takarót magunkra húzni...
Viszont reggel, már az elmúlt napokon megszokott meleg fogadott, jelezve, hogy ma is hőség lesz. Gyorsan megreggeliztünk és terepjáróink az első fényekben már ki is gurultak a táborból.
A tegnapi eső először nagy cseppekben csillogott mindenütt, de a nap hamar a magasba ugrott és a nedvességet gomolygó párává változtatva izgalmas környezetett teremtett...
Megálltunk. Egy közeli surjánosban zsiráfok tanyáztak, néha, egy-egy fejet láttunk kibukkanni a lombok közül. Vártunk. Egyszeriben szétnyílt a pára és egy bika sétált ki a tisztásra, lépéseit nyűvágók fürge csoportja kísérte. Ekkor már mindannyian a gépeinken keresztül figyeltük a jelenetet. A zsiráf kicsit ácsorgott, jól megnézett minket, úgy tűnt, nem ránk számított. Majd hirtelen megbókolt és visszasétált a ködbe...
Twiga, zsiráf szuahéli nyelven.