Gurubi Zsuzsa a legjobb példája annak, hogy sokéves szakmai múlttal a hátunk mögött is érdemes a tanulásba fektetni az időnket. Tapasztalt látványtervező grafikusként is folyamatosan képzi magát, már több Mesharray-es tanfolyamot is maga mögött tudhat - a befektetett munka jutalma pedig nem marad el! Interjúnkban a szakmai sikereiről és az online oktatással kapcsolatos tapasztalatairól beszélgettünk.
Ez egy régre visszanyúló történet, a Mesharray-el immár 12 éves múltam van.
2001-ben érettségiztem, és felvettek a Corvinus Egyetemre, az államigazgatás karra. Alapvetően én művészeti iskolát nem végeztem,mert rajzolni sosem rajzoltam elég jól inkább csak nagyon szerettem, ezért a szüleim egy “rendes szakma” felé tereltek, és ezért kötöttem ki a Corvinuson. Végig az egyetem alatt azt éreztem, hogy nem akarok ezzel foglalkozni, nem az én világom, viszont rajzolni, tervezni nagyon szerettem volna. Folyamatosan nézegettem tanfolyamokat, hogy mivel is foglalkoznék igazán szívesen. Ekkor jött velem szembe a Mesharray egyik képzése, amit el is végeztem.
A képzés elvégzése után egyből kaptam is munkát, az egyik akkori legnagyobb hazai reklámügynökségnél kezdtem el dolgozni grafikusként. Elsőre rögtön bekerültem egy nagy projektbe - az akkori Pannon GSM, ma már Telenor arculatváltási kampányára vettek fel. Ott is maradtam a cégnél, és már akkor rengeteg olyan projekt volt, aminél azt éreztem, hogy nem csak sík grafikákat tudnék készíteni - például csomagolásterveket, rendezvény látványterveket.
Tíz évvel ezelőtt ismét megkerestem a Meshharay-t ahol elvégeztem a 3ds Max Generalist képzést. Ez nagyon sok lehetőséget megnyitott számomra. A 3ds Max ismeretének köszönhetően egyre több olyan feladatot kaptam - például reklámspotokat, csomagolás- és rendezvény látványterveket -, amihez sokkal egyszerűbb egy 3D szoftvert használni, mint Photoshopot.
Ekkoriban még elég kevesen voltunk ilyen tudással a reklámszakmában. Ennek a fő oka, hogy aki ilyen területen tanult, az általában elment játékfejlesztőnek vagy a filmiparba dolgozni. Nyilván jobban is fizettek ezeken a területeken, de a reklámipar egészen más - ott kell egy sajátos szemlélet és nagyon fontos, hogy emberközpontú legyél. Én ebben megtaláltam magam.
Közben 2011-ben családot alapítottam, és az volt a jó a munkában, hogy amikor Emma, a kislányom fél éves lett, már külsősként vissza tudtam kapcsolódni a cégünk munkájába. Amikor pedig 3 éves lett és oviba ment, akkor munkahelyet váltottam. Korábban a Createam-nál dolgoztam, innen kerültem át a Progressive-hez.
Nekem ez nagy szakmai ugrás volt, mert éppen akkor nyert az ügynökség egy Telekom tendert - beválogatták a céget a Telekom kommunikációs ügynökségei közé. Onnantól kezdve sok Telekomos és T-Systems-es projekten dolgoztam, például a cég VOLT Fesztivál kitelepülésén, a T-Systems Symposiumon, mindemellett csomó más cégnek is, de a Telekom volt az egyik legnagyobb ügyfelem.
Mindeközben úgy alakultak a munkák, hogy egyre több látványterv került hozzám a 3D tudásom miatt, plusz mindig volt egyfajta vonzódásom a terek felé - talán azért, mert apukám építész.
Én nagyon vágytam arra, hogy fotorealisztikus rendereket készítsek, ugyanakkor tudni kell, hogy a reklámiparban feszített a tempó: az ügyfelek gyorsan szeretnének sok mindent, nincs idő elmélyedni a szép látványokban. Amikor a második babám, Soma is megszületett és ismét itthon maradtam, akkor úgy döntöttem, hogy folytatom tovább a tanulást, és újra megkerestem a Mesharray-t. Ez alkalommal a 3D Vizualizáció tanfolyamot választottam, ami az első online képzésem volt az iskolánál.
Az itt tanultakat is azonnal bele tudtam építeni a munkámba. Sokkal foto-realisztikusabb látványterveket tudok készíteni jóval rövidebb renderidő alatt - Gábor nagyon sokat segített ennek elérésében. A jobb minőségű munka effektíve többet is ér, tehát jobb feltételekkel tudok munkákat elvállalni. A tanulás eredménye azonnal realizálódik a munkáimban.
A 3D vizualizáció nagyon tetszett és a vizsgám is jól sikerült, ez azért kedvet hozott a folytatáshoz.
A 3ds Max látványtervezést inkább épületek, standok, belső terek megmutatására alkalmazunk. A Látványtervezés képzést azért csináltam meg, mert ebbe az irányba szeretnék tovább haladni, a 3D animáció pedig mindig is érdekelt.
A reklámiparban mindig van feladat: ha reklámfilmet gyártasz, azt animálni kell. Annyira megtetszett ez a képzési forma, hogy utána gyorsan jelentkeztem is a 3D animátor képzésre, amit egy profi 3D animátor tart, és most éppen ez van folyamatban. Az animáció maga hobbi szinten érdekelt, alapvetően statikus dolgokkal foglalkozom, de persze nem árt, ha tudom, hogyan kell mozgásba hozni a dolgokat.
Sokszor kerestek meg korábban is ilyen feladatokkal de vissza kellett utasítanom, mert bár picit értettem hozzá, szakmailag azért nem voltam olyan szinten, hogy nyugodt szívvel elvállaljam. Én abban bízom, hogy az animátor képzés elvégzése után, ha ilyen munkával keresnek meg, akkor magabiztosan igent tudok majd mondani a feladatra.
Számomra a 3ds Max-ban a legjobb, amikor az ember alkot, tehát tervez, modellez. Talán a szobrászkodáshoz tudnám hasonlítani, bár aki szobrász, annak a gravitáció törvényeivel és más fizikai erőkkel is meg kell birkóznia - ezzel szemben a Max-ben minden lehetséges, határtalan a dolog. Ezért ez a kedvenc részem.
Korábban nem nagyon nem szerettem textúrázni, mert macerás és sokáig is tart, meg persze soha nem voltam elégedett a végeredménnyel. Viszont a képzésen megismerkedtünk egy számomra eddig ismeretlen textúrázó szoftverrel, a Substance Painter-el, amivel elképesztő eredményeket lehet elérni. Most már úgy csinálok rozsdás vaskaput, ahogy senki más!
Ez a siker akkora lendületet adott, hogy egy úgymond kényszer-terület egy élvezetes munkafolyamattá változott számomra. Ez lényegében annak köszönhető, hogy adtak a kezembe egy eszközt, amivel gyorsan látványos eredményt tudok elérni.
Az animátor képzésnek még az elején járok, még túl friss élmény ahhoz, hogy meg tudjam mondani, hogy ott mit szeretek a legjobban. Nyilván nagyon jó már most is látni, hogy ha megmozgatsz valamit, az az óra végére egy kisfilmmé áll össze, és ezt már az első órán megtapasztalja az ember, szóval jön egyből a sikerélmény. Nagyon hamar lehet látványos eredményt mutatni, amivel lehet villogni a család és a barátok előtt.
Nagyon gördülékenyen ment minden az elejétől fogva. Még a kurzus előtt profin elküldték nekünk, hogy mit töltsünk le, hova regisztráljunk és milyen eszközökre lesz szükségünk. Mivel én a szakmában dolgozom régóta, nekem minden szükséges szoftverem megvolt. Viszont ezek hiánya a többieknek sem okozott gondot, gyakorlatilag a saját gépeikkel tudtak csatlakozni a tantermi gépekhez, így használhatták az azon lévő szoftvereket.
Az első online óra a rendszer megtanulásának a jegyében telt, lefektettük a szabályokat. Például jeleznünk kellett, ha lemaradtunk - az oktató egy pillanat alatt át tudta venni bárkinek a képernyőjét, látta, hogy hol tartunk, bele is tudott nyúlni, ha szükséges volt. Valójában nem volt különbség az online és a személyes oktatás között, profi volt az egész és nagyon jól haladtunk.
Nemrég a csoporttársakkal arról beszélgettünk, hogy mindenkinek időben nagy megtakarítás volt, hogy nem kell 1-2 órát utazni a bejárás miatt. Sokkal kényelmesebb volt, hogy a saját gépeinken dolgozhattunk, és az órák után gyakorolhattunk is a feladatokon.
Kialakítottam egy jól bevált rendszert: van egy laptopom, amin az oktatót nézem, és van egy gépem két monitorral amin pedig a munkát végzem. Mindenkinek ajánlom, hogy vegyen egy olcsó extra monitort, ami alkalmas arra, hogy lássa a tanárt - erre persze jó egy másik gép, laptop, vagy tablet is.
Fontos a jó mikrofon, a hangszóró valamint a megfelelő webkamera. Ezek a technikai dolgok mind abban segítenek, hogy a tanárra és a mondanivalójára fókuszáljon a diák. Erre a módszerre egy tantermi képzésnél nyilván nincs lehetőség, az online képzésnél meg lényegében egy extra segédeszköz lehet.
Meg persze az nagy előny, hogy minden tanuláshoz szükséges eszköz és file ott van a saját gépeden, ami meggyorsítja a tanulási folyamatot. Ez apróságnak tűnik, de sokat számít.
Ez emberfüggő, például kinek milyen feltételek adottak ahhoz, hogy 4-5 órát leüljön, amíg tartanak az órák. Nekem két gyermekem van itthon. Ki kellett alakítanunk egy rendszert, amiben megszokták, hogy habár anya nem megy el, egyhuzamban 4-5 órát van otthon, de akkor egészen mással foglalkozik - koncentrálnia kell, és olyankor nem jöhetnek be a dolgozószobába.
Ami egy kicsit nehézség lehet még így is az az, hogy magad körül azokat a feltételeket biztosítsd, hogy koncentráltan az oktatásra figyelhess. Nem lehet hagyni, hogy például a Facebook, a háztartás, a gyerekek, vagy bármilyen tipikus otthoni dolog elvonja az ember figyelmét. Aki belevág az online oktatásba, az jó, ha átgondolja, hogy ezeket a körülményeket meg tudja-e teremteni magának.
Nekem könnyebb dolgom van, hiszen itthonról dolgozom, és ezt a rendszert már korábban kialakítottam. Van egy berendezett dolgozószobám, illetve a családommal is megbeszéltem a szabályainkat, ők pedig támogattak mindenben. A saját önmagunknak kialakított rendszer különösen fontos, ha vannak otthon gyerekek. Ilyen szempontból jobb lett volna az iskolába bejárni, mert ott aztán semmi vonja el az ember figyelmét.
Amit még kiemelnék, az az, hogy ezek a képzések nagyon tempósak. Ha elveszted a figyelmet, nem fókuszálsz a munkára, hanem például Facebook-ozol, akkor pillanatok alatt le tudsz maradni. Nagyon sok információt adnak át a képzések során az oktatók, a pénzedért rengeteg mindent kapsz - ha odafigyelsz. Effektíve rövidek a tanfolyamok, 3-4 hónaposak, tehát nem egy évig tanuljuk az adott témát. Fontos megteremteni magadnak, hogy oda koncentrálj. Talán a legjobb, ha elképzeled, hogy egy tanteremben ülsz.
Az első csapattal a látványtervező képzésen még személyesen kezdtünk februárban, ott jobban ismertük egymást. Kölcsönösen segítettük egymást, Facebookon ismerősök lettünk, elküldtük egymásnak a munkáinkat, mondhatni rendszeresen kommunikáltunk.
A mostani 3D Animátor csapattal teljesen más, itt például több országból is vannak a résztvevők - konkrétan Ausztriából, Angliából is vannak diákok - valamint a korcsoport, a nemek megoszlása is eltérő. Most is van Facebook és Messenger csoportunk, Dani támogatja is ezt, de kevésbé gördülékeny a kommunikáció mint a másik csoportnál. Ez egy több tényezős dolog, ezért nem is tudok rá egyértelműen válaszolni.
A platformok biztosítva vannak, szóval minden megvan ahhoz, hogy kommunikáljunk egymással. Bár leginkább az oktatóval kommunikálunk, tőle kérdezzük a legtöbbet.
Eddig nagyon jók voltak az online képzések, borzasztó jól magyarázták az elméletet és gyakorlatban is mindent megmutattak, nagyon jó volt az egyensúly - tapasztalataim szerint ez az összes Mesharray képzésre jellemző.
Én azt gondolom, hogy leginkább azok fogják szeretni, akik tudnak tanulni. Nem kell fogni a kezüket, képesek önálló munkavégzésre. Akinek nagyon szüksége van a tanár segítésére, az magabiztosabban mozog egy tanteremben, hiszen azonnal tud a tanárhoz fordulni bármilyen problémával. Persze ez az online térben is igaz, de teljesen más az érzete a dolognak.
Én azt tapasztaltam, hogy akik amúgy is autodidakta módon már egy csomó mindent tanultak, meg szeretnek a szabadidejükben ilyesmivel foglalkozni, azok szívesebben becsatlakoznak egy online képzésbe.
Az önfejlesztés során rengeteg tutorial videót nézünk, viszont ilyenkor nincs ott egy tanár, akitől kérdezhetsz. Aki ilyen módon is képzi magát, tehát ismeri magát a folyamatot, annak nagyon megéri az online képzés. Hiszen az információ mellett profi segítséget is kap, így sokkal gyorsabban tud haladni, mintha egyedül vágna bele a dologba.
Jelenleg a Progressive a fő szerződött partnerem, elsősorban a Telekomos projektjeiken dolgozom. Általában home office-ban vagyok, ez nekem nagyon bevált. Dolgozom és tanulok, de szabadúszóként is vállalok munkát, amennyiben nem ütközik az anyacégem érdekeivel.
Nekem sokat jelent, hogy a Progressive-hez tartozom - minden a szakmámban dolgozó szabadúszónak javaslom, hogy legyen egy anyacége. Nem csak a biztos bevétel miatt, hanem emberileg is rengeteget kaptam a Progressives csapattól, remek emberek és szakemberek dolgoznak ott, így sokat lehet szakmailag fejlődni.
Csak hogy egy konkrét példát is mondjak: a Deutsche Telekomnak van egy nagy barcelonai kiállítása, és erre a kiállításra én tervezhetem a cég 270 négyzetméteres standját. Ez egy olyan nemzetközi szintű munka, amit lényegében a Progressive-on keresztül tudtam megszerezni, és most már negyedik éve csinálhatom. Ehhez persze az a tudás is kellett amit a Mesharray-nél sajátítottam el.
Persze anyacég nélkül is lehet nagy projekteket szerezni. Erre jó példám a HungaroControl, magyar légiforgalmi szolgáltatásokat nyújtó vállalat, amivel már második éve dolgozom együtt - egy másik ügynökségen keresztül én tervezem a madridi világkiállításra a standjukat.
Ezek alapján látszik, hogy nyilván jó, hogyha van egy biztos cég az ember mögött, de nem szeretném elzárni magam más projektektől, amit megtörténhet, ha fix állásod van. Szóval én nagyon szeretem ezt a kettősséget és kötetlenséget a munkámban.
Igen, amíg lehet és jönnek újdonságok, amik érdekelnek, ugyanúgy tovább figyelem majd a Mesharray képzéseit.
Alapvetően a 3D képzéseket keresem, és nyilván célszerű szakosodni, hogy jó szakember legyél. A generalistákat is keresik, de specialistként jobban tudsz érvényeülni. Érdemes kiválasztani a 3D-n belül egy területet, amiben jó vagy és amit szeretsz - nekem ilyen a látványtervezés. Ez persze nem azt jelenti, hogy hobbiszinten ne kezdhetnél el mással is foglalkozni.
Hiszen minél szélesebb a tudásod, annál összetettebb munkákat tudsz majd kiadni a kezeid közül. Annál jobban érted majd a folyamatokat és átlátod, hogy mitől lesz az egész kerek.