A címbeli mondat mindenki számára ismerős: a filmkészítésre gondolva a színészek, rendező és kamera mellett talán ez a kifejezés ugrik be a legtöbb embernek. Ám a munka javarésze csak ezután kezdődik! Ez a hihetetlenül izgalmas és szerteágazó lépés nem más, mint a film-utómunka. Milyen munkafázisokból áll ez a terület, és kik azok a szakemberek, akik mögöttük állnak?
Amint a filmforgatás lezárul, kezdetét veszi az a folyamat, amely során tulajdonképpen összeáll maga a film. A teljes filmanyag jellemzően sokkal hosszabb, mint a későbbi végeredmény, és rengeteg változáson megy keresztül, míg végül a mozivásznon láthatjuk viszont. A film tényleges hossza, színei, fényei, hangjai mind az utómunka során alakulnak ki, valamint ekkor készülnek el és kerülnek a helyükre a különféle, speciális effektek is.
Ahogy az utolsó jelenet is leforgott, a hatalmas méretű nyers filmanyaggal kapcsolatos első teendő a muszterelés: ekkor a rendező, az operatőr és a vágó kiválasztják a legjobbnak ítélt jeleneteket.
Ezután veszi kezdetét az elővágás, amelynek során sorrendbe állítják a jeleneteket – ez jellemzően a vágó asszisztens feladata. Még ekkor sem vesznek el a snittek hosszából, nem nyúlnak bele a hangokba, fényekbe és nem kerülnek bele effektek sem, de a helyes sorrendet látva már érzékelhető, hogy hova is kerülnek majd a hangsúlyok, melyik jelenetnek, milyen arányban lesz érdemes szerepelnie a végső alkotásban.
A tényleges vágás csak ekkor kezdődhet! Meghatározásra kerülnek a vágópontok és így a jelenetek végleges hossza. A munka során óriási a tét, hiszen a vágás ritmusának pontosan illeszkednie kell a cselekmény ívéhez, és összhangban kell lennie a színészi játékkal is.
Ez a technika a fényviszonyok korrigálása, vagyis, amikor a különböző helyzetekben készült, olykor teljesen eltérő színhangulatú felvételek összehangolásra kerülnek. Ezt a munkát a fényelő, elterjedtebb nevén ''colorist'' végzi.
A VFX vizuális effekteket jelent, és minden olyan folyamat ide tartozik, amelyet a film során túl költséges, veszélyes vagy akár lehetetlen lett volna leforgatni, így ezek utólag kerülnek megalkotásra.
Ha nem eleve digitásra forgatták az anyagat, ehhez mindenek előtt a nyersanyag digitális adattá való átalakítása szükséges, ezt szkennelésnek nevezzük. Amint ez megtörtént, kezdetét veheti a vizuális effektusok létrehozása. Ide tartoznak többek között a különböző szimulációk, a kompozitálás, a retusálás, a forgatási kamerák mozgásának rekonstruálása digitális térben, 3D elemek építése, és ezek anyagjellemzőkkel való ellátása, más néven texturálása. Lássunk néhány példát!
Habár Jennifer Lawrence zseniálisan játszik az Éhezők viadala filmekben, mégis, vajon mennyire lenne felejthetetlen mondjuk a Futótűz című rész, az olyan jelenetek nélkül, mint például amikor a főszereplőket a mérgező ködfelhő üldözi? Szimulációnak hívjuk azt a technikát, amivel ez a köd készült, méghozzá egy magyar VFX artist keze munkája révén.
Vagy gondoljunk például a Gladiátor című filmre: az itt látható hatalmas tömegeket körülményesebb lett volna élőben felvenni, mint az utólagos, digitális létrehozás, a kolosszeum rekonstruálásáról nem is beszélve… Ám a profi kompozitor munkájának köszönhetően egy felejthetetlen, monumentális alkotást láthatunk a filmvásznon.
Az egyik leginkább „rutin” utómunka típus a retusálás. Ennek egyik legjellemzőbb példája, amikor a filmforgatás kellékei is bekerülnek az eredeti felvételbe, majd ezeket utólag kell eltüntetni.
3D elemek készítésére és texturálásására pedig mi sem kézenfekvőbb példa, mint a különböző, képzeletbeli lények és azok bőrfelületének aprólékos kidolgozása. Itt mindannyiunk számára ismerős példa lehet a Jurassic Park összes dínója, a Godzilla, vagy a Csillagok hHáborújának különleges lényei.
Elsőre talán nem gondolnánk, de bizony egy film hangosítása sok esetben több hónapnyi utómunkát is igényelhet. A feladat oroszlánrészét a hangmérnök végzi, aki többek között a zenei betétekért, a narrátor szövegekért, és a jelenetenként eltérő hangerő kiválasztásáért, vagyis a keverésért is felelős.
A legtöbb film akár több tucatnyi vetítésen és számtalan utólagos, apróbb korrigáláson is átesik, amíg elkészül a végleges verzió, azaz a master kópia, ami alapján elkezdődhet a sokszorosítás.
A 21. századi, dinamikusan fejlődő technológiáknak köszönhetően ez az iparág szinte napról napra újabb innovációkkal bővül. Ha behatóbban is érdekel ez a terület, nálunk, a Meshmag-en számos cikket olvashatsz a témában, és igyekszünk mindig beszámolni a szakmát érintő legérdekesebb újdonságokról is.