Még napfelkelte előtt mélyen beautóztunk a Wahweap Formation árkokkal irdalt agyagpala dombjai közé. Az előző napokban leesett, szokatlanul nagy hó már csak a legtitkosabb zugokban tartott ki, a többi elolvadt, mélyen feláztatva a laza talajt. De éjjel még erősen fagyott, így könnyen haladtunk járműveinkkel a dermedt kocsinyomon.
Meredek, sziklás részhez érkeztünk, itt már bekapcsoltuk az állandó négykerékhajtást, ami felhúzta, feltolta autóinkat az agyagtól, jégtől csúszos köveken. Ezt is megcsináltuk! 🙂
Hajnalodott, a megérkezés diadalát kicsit tompította, hogy a derengésben egy bácsika, majd egy nénike tűnt fel, hogy megnézzék a Powell tóra érkező napfelkelte első fényeit.
Fotózás közben beszélgettünk. Michiganből érkeztek, a tavak mellől, végigtúrázzák a déli államokat. Egy aprócska sátorban töltötték az éjszakát, azt mondják, hogy csak mínusz tíz volt éjszaka, otthon ilyenkor még nyitott ablaknál alszanak... 🙂
A kép már visszafele készült az agyagpala dombok sárga-lilás formáiról.