A hó még az alacsonyan időző felhőkben pihent és alatta köd ült meg a széles horhosban. Igaz, az eső rákezdett és egyre jobban feláztatta az amúgy is laza talajt, de meleg volt, nyoma sem volt a másnapi erős havazásnak. A lehulló víz előbb gőzölgő tócsákba gyűlt a tomajon, melyek összekapcsolódva lassan megindultak a közeli patak felé.
A sárban cuppogva haladva kerestük az állatokat. Kellett a figyelem. A köd nehezítette a tájékozódást és nem akartunk szembekerülni egy ideges bölénnyel vagy medvével.
Izgalmasak a fények, a Nap irányába, egy hang felé tartottunk, melynek egy lapos dombot követően meg is találtuk a forrását:
Lone Bull - magányos bőlénybika az Absaroka völgyében.