Először úgy gondoltam, hogy egyszerűbb lesz fotózni ezeket a békés természetükben lomha mozgású állatokat, de a sűrű hordában nem találtam fogást a témán. Ezért az elszakadó, elmaradó példányokat kezdtem keresni.
Sokáig vártam a fűben térdelve, míg beporoszkált a fák közötti nyiladékba a - magamban csak kószának nevezett - téma. Folyamatosan legelészett, orrával túrta az avart. A fejét csak egy pillanatra emelte fel...
Itt volt az első igazi próbája a Canon EF 200-400-as lencsének és a Fuji GFX házasságának.
Furcsa volt együtt használni a két eszközt. Rekeszeltem volna egyet, de nem tudtam, a stabi is jól jött volna, de nem működött. Az általam használt Fotodiox "butaadapterről" már írtam. Ezt használva sajnos le kell mondanunk az objektív elektromosan hajtott funkcióiról, így az AF-ről, a stabiról és a rekeszállításról. Szerencsére ezt a gondot a mostanában bemutatott, az obival kommunikáló "okosadapterek" megoldják.
A manuális fókusz viszont tökéletesen kézben tartható az EVF-ben is jól látható focus peakingnek köszönhetően. Összességében igen jó párosítás a két eszköz, nagyon jó képek jönnek ki belőle.