Az eget kémlelve, autóinkkal a fennsíkon húzódó út szűk kanyarulatait követtük. Az érdekes fényekre vadásztunk, amit az errefelé monszunnak nevezett időszak gyakran produkál. A levegőt a zápor és a néhány percenként lecsapó villámok mély morajlása töltötte be. Mordori hangulat...
Kiszálltunk. Fejemben a "remek idő a fotózásra" gondolata viaskodott fizikai ismereteimmel, mely szerint nem bölcs dolog ilyenkor a szikla szélére kiállni egy karbon állvánnyal... De a többiek szerint a jó kép mindent megér 🙂 Így hát villámmágnesként álltunk a peremen és - mintha bármitől is védne - sapkámat mélyebbre húzva figyeltem a megnyíló felhő játékát a fénnyel, mellyel lágy foltokat rajzolt a tájra.
Seeds-kee-dee' Agie: Prérityúk folyó (ma Zöld folyó), a hajdan ezen a területen élő Shoshone indiánok nyelvén.