Legújabb interjúnkban a Mesharray egy olyan hallgatóját szólaltattuk meg, aki elhivatott a szakma iránt, nem rest kérdezni és tanulni a legjobbaktól, közben pedig határozott elképzelései vannak saját szakmai jövőjét tekintve. Ő Gábriel János, a videótabló "feltalálója".
Szia! Gábriel János vagyok. Jelenleg alkalmazott szerkesztő egy kb. 40 főt számláló Békés megyei cégnél, ahol napi szinten kiadványok és kis filmek szerkesztésével foglalkozom, valamint elkészítem az ezekhez szükséges fotókat, videókat.
Számomra a 3d-s tervezés egy csomópont. Itt találkozik minden, ami engem a vizuális kommunikációban érdekel. Itt futnak össze a szálak az adott jelenet vagy modell vázlatrajzától kezdve, a logikus, topológiailag helyes felépítéséig, a textúra festése, kompozíció kitalálása, animálás, végül a teljes egész fotózása (renderelése) egy kész egésszé.
Iskola után úttervezőként dolgoztam AutoCAD-del. Kis idő után kiderült, hogy ez a munka nem volt számomra kihívás és többet akartam. Autodidakta módon fotózással és a fotó manipulációval (Photoshoppal) kezdtem el foglalkozni. Azt mondták, hogy jó érzékem van hozzá, én meg elhittem. Teljesen magába szippantott ez az érzés, hogy szép és kreatív dolgokat lehet alkotni. Így már nem volt megállás, és jött a videózás és a grafika. 2010-ben volt a fordulópont, amikor a tanultakat már teljes egészében ötvöztem és alkalmaztam, ekkor született meg a találmányom a videótabló!
Egy kirakat előtt állva néztem egy tablót, amit Photoshoppal készítettek és feltettem magamnak a kérdést „Ez miért nem mozog?” - most már mozog!
Két képzést végeztem itt. Első körben az alap 3ds Max képzést és most a Maximumot. Először nem tudtam mire számíthatok. Néztem a referencia képeket, a honlapot és minden teljesen profinak tűnt, így beiratkoztam az alapképzésre. Na, és itt jött az érdekes rész. Megjött az oktató, Lampert Gábor és elkezdte az előadást. Minden volt ott: fizika, matek, irányok, arányok. Olyan átéléssel beszélt, amit jó volt hallani, mert éreztem, hogy tudja, miről beszél.
Vége lett az alapképzésnek és mondtam, hogy nekem ide még jönnöm kell a teljesre, mert van még mit tanulnom.
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy próbáltam megtanulni a 3d-s tervezést autodidakta módon, de ez már annyira sokrétű, hogy csak peregtek az évek és már a kedvem is elment az egésztől. Nem jutottam egyről a kettőre, mert nem tudtam, hogy kitől és egyáltalán mit kérdezzek.
Szerintem, mindenképen jó döntés volt a Mesharrayt választani, mert itt nem csak a programok használatát tanultam meg, hanem itt az oktatók az egyéni tapasztalataik alapján mutatják meg az egyes technikákat. Azt, hogy mire kell odafigyelni. Az apró trükköket, amiket ők is a mindennapi munkájuk során alkalmaznak. Bármennyit keresgélhetsz a neten, ezeket a dolgokat ilyen formában nem lehet megtalálni.
A képzés modulokból áll. Minden modullal egyre jobban elsajátítottuk a program használatát és mélyebb szintjeit. A feladatok változatosak voltak.
Nekem az animációs (Toaster movie) és textúrázás (Kis herceg bolygó) modulzárók tetszettek a legjobban. Azt elmondhatom viszont, hogy ami az órákon elhangzott azt tudni kell, mert a modulok egymásra épülnek, és aki nem gyakorol vagy csak fél vállról veszi, az lemarad. Ez egy szakma. Ezt tisztelni kell. Ha eljössz tanulni, tanulj! Nem kötelező ott lenned, de másokat ne hátráltass.
Így igaz, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával veszek részt a Mesharray legmagasabb szintű oktatásán, a 3ds Max Maximumon.
Szerettem volna elindulni ezen az oktatáson is, hiszen „én is játékos vagyok és filmet is nézek”, így jó tudni, hogy hogyan épül fel egy ilyen modell. Sajnos, amikor jelentkeztem az anyagi lehetőségeimbe ez nem fért bele, de sokat segítettek a Mesharraynél a pályázat beadásában és sikerült.
Úgy gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Filmalapnak nagyobb tervei vannak a 3D-s tervező szakemberekkel, mert nem egyedül pályáztam és most ott ülünk az „iskolapadban” és isszuk Horváth Balázs szavait, hogy a karakteren az adott izomnak éppen merre kellene mennie, és miért nagyon fontos a karakter topológiája.
Tervező koromból az AutoCAD-et szinte még napi szinten használom, mert nagyon gyors és pontos vele a munka. Grafikai szinten igyekeztem mindenevővé válni így: Photoshop, Illustrator, InDesign, After Effect, Premier Pro programokat használom.
3d-s tervezésre eddig a 3ds Maxot, de mióta suliba járok, azóta tudom, hogy mi kell még, így jövök a Substance Painter képzésre és a ZBrush-sal se ártana jóban lenni.
Ezek feldolgozására egy mezei asztali gépet raktam össze, i7-es procival, 64 GB RAM-mal, és 4 db Nvidia GeForce GTX980-as videókártyával, hogy akár VR fotó realisztikus jeleneteket is tudjak számoltatni belátható időn belül.
A legnagyobb kihívás, amire most a legbüszkébb is vagyok, az a 2017-es videótabló amit a békéscsabai VÍZMŰ-nek, a régi iskolámnak csináltam (a VÍZMŰ a BSZC Vásárhelyi Pál Szakgimnáziuma és Kollégiuma beceneve – a szerk.).
Minden embert külön kellett felvenni (erre egy Canon 6D-t használtam), akik egymáshoz átsétálnak, pacsiznak úgy, hogy a videó 1 perc 10 másodpercénél még át is öltöznek a résztvevők.
Közben a háttérben egy ház épül fel teljesen a tervrajzból 4K-s felbontásban (1 hétig csak a hátteret számolta a gép). Erre ráment egy pár munkaóra, de megérte, mert sok helyen megjelent, az év tablójának választották, és nem csak az osztály volt büszke rá, hanem az egész iskola.
Teljes mértékben a 3d-s tervezés. Ez az, amikor az ember azt mondja, hogy a hobbija a munkája. 3d animációval foglalkozó cégnél szeretnék dolgozni, a suli azért kellett, hogy amikor felvesznek ne „nulla órás sofőrként menjek”!
Amikor már ott vagyok, akkor lehet igazán fejlődni. A kollégákkal tapasztalatokat cserélni, és ezáltal mélyíteni a jelenleg megszerzett tudást.
Biztos vagyok benne, hogy egy csapattal elkészítem a fejemben már összerakott egész estés animációs filmemet, mely alkotást az emberek Magyarországon biztos, de még külföldön is megnéznek a mozikban.
A hétvége az a legtöbb esetben a családé, megpróbálunk minőségi időt eltölteni egymással, és nem csak leülni a TV elé. Hétköznap munka után jól esik egy kis mozgás, kondi vagy úszás. Barátokkal egy kikapcsolódó csocsó meccs mindig jól jön!