Egy szikla mögött kuporogva várom a szélcsendes pillanatot. Kesztyűben babrálva tekerem magasabbra az ISO-t, mert a lökdösődve lecsapó vihar kicsavarja kezemből a gépet. Eközben azon töröm a fejem, hogy vajon bölcs dolog volt-e ide kijönni? Szerencse, hogy nem hoztam állványt, mert akkor most arra is vigyázhatnék....
Az időjárás gyorsan romlott, a hegyen egyre elviselhetetlenebb lett a helyzet. A mínusz tizenöt még nem fogott volna ki rajtam, de égető fájdalommal martak arcomba a lecsapó vihar kavarta jégszilánkok. Végig a szelet vártam, ami megtisztítja a felhőktől a csúcsot, hát most megkaptam. Előre hajolva araszoltam a jeges utacskán, arcomon Kennybe húzott kapucnival. Valamilyen szélvédett helyet kell találjak - pörgött az agyamban, hát így kerültem a szikla mögé.
Csendesedik a szél, mintha Durin népe gyengébb hangon ordítana a Ködhegység mélyéből. Körbekémleltem, egyikünket sem láttam, viszont a sziklám túlsó oldalán kinyíltak a fellegek és megpillantottam a reggel fagyos fényeiben szikrázó völgyet...