Nem túl gyorsan haladunk, korán indultunk a Canyonlands irányába. Van még időnk, a derengésben szarvasok után kutatjuk a sötétet. De hirtelen: dagdagdagdagdagdag, dag, dagg, daggg... sssssssssssz... Ahh, defektet kaptunk!
Kiszálltunk. Egy jókora lemezdarab éktelenkedett a jobb hátsóban. Nem jött jókor. Legalább nem az út felöli oldalon kell cserélni itt a sötétben - próbáltam felfedezni a pillanatban a szerencsét. A csomagtartóból kipakolva túrtam a pótkerék után, a műanyag burkolat alatt kerestem a szerszámokat. Megvannak, de miért donutkerék? Hát ez van...
Csomiból kipakol, kis kereket ki, öt csavart meglazít, kocsit megemel, öt csavart leteker, nagy kereket le, kis kereket fel, öt csavart felteker, kocsit leenged, öt csavart meghúz, nagy kereket be, csomiba bepakol. És már ugrott is a napfelkelte.
Azaz mégsem! Az eredetileg tervezett helyre már biztosan nem érünk oda, de itt van nem messze a Dead Horse Point! Gyerünk csípjük el a napfelkeltét! Végül mégis fotóztunk. Gyermekkorom kedvenc westernjének helyszínén! 🙂
A donutkerékkel még szerencsénk is lett, de erről majd máskor! 🙂