Ezúttal egy olyan beszélgetőpartnert találtunk, aki nem akar külföldre menni, de még csak a főváros sem hiányzik neki. A munkáját élvezi, a tervei reálisak, és amit monitorra vet, az sokszor valósággá is válik.
Sziasztok! Kiss Csaba vagyok, 28 éves szabadúszó 3d grafikus Hódmezővásárhelyről. Nagyjából 12 éve tanulom a CG világát, idén pedig már negyedik éve lesz annak, hogy teljesen önállóan, egyéni vállalkozóként űzöm az ipart. Jelenleg 4 fizetős munkám fut, többek között Barcelona egy kisebb részének modellezése vázlatosan, egy full CG iroda, amit egy Sci-fi rövidfilmhez fog használni egy feltörekvő amerikai rendező, egy 9dl-es díszes vizes üveg modellezése 3d nyomtatásra és későbbi termék látványtervezésre és a világ legkisebb távirányítós autójának formatervezése, valamint egy saját projekt, a régi, már lebontott vásárhelyi Nyári Színház látványtervezése. Ez elég jól mutatja, hogy mennyire változó egy szabadúszó munkarendje (nevet).
Viszonylag egyenes volt az út, de sok segítséget, ajánlást és lehetőséget kaptam, amikért mindig nagyon hálás leszek! Érettségi előtt fél évvel összeraktam egy "demo reelt" az előző 2 év vállalhatóbb anyagaiból, amit itt láthattok alább, de csak saját felelősségre csak saját felelősségre (nevet). Akkoriban internetről, fórumokról tanultam a 3d studio-t és kicsit próbáltam mindenbe beletanulni. Ezt egyik osztálytársam megmutatta az édesapjának, aki helyi építési vállalkozóként megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az új vásárhelyi sportcsarnokot látványtervezni (naná!), egy távolabbi ismerős pedig beajánlott egy akkor még kisebb szegedi kreatív ügynökséghez, akiknek tetszettek az animációk a reel-ből. Ez a két munkalehetőség érettségi előtt természetesen nagyon jó irányba terelt és olyan emberekkel dolgozhattam együtt abszolút zöldfülűként, akik akkor már tapasztalt szakemberek voltak. Szegeden a próbaidőm után úgy döntöttek, hogy külsősként besegíthetek egyetem mellett a későbbiekben a Broadcast csapatnak, akik promókat, reklámokat, különböző 3d animációkat készítettek.
Itt nagyon nagy hatással volt rám a közvetlen környezetemben lévő csapat (Attila, MCS, Szabi), akiktől rengeteget tanultam, sőt, azóta is rengeteget tanulok, mert napi kapcsolatban állok velük. Egyetemre szintén Szegedre jártam, Földrajz szakra (ha nem jönne be a 3d, akkor legyen egy B terv - nevet ). Záróvizsgához közeledve, egy fórumokról ismert brit grafikus megkérdezte, hogy lenne-e kedvem külsősként neki segíteni a játékfejlesztős projektjein (addigra volt pár kisebb közös munkánk) és elég vakmerően ugyan, de igent mondtam, hiszen soha nem találkoztam vele személyesen (sőt, azóta sem -nevet). Vele nagyjából 2,5 évet dolgozhattam együtt. Hiába próbált meg mindent, valahogy nekem a játékfejlesztés nem ízlett, nem is tudtam igazán kiemelkedőt alkotni, majd amikor egyre nagyobb projekteket vállalt be és megalapította a mostani cégét, az Airship Images Ltd.-t, akkor úgy döntöttünk, hogy befejezzük a közös munkát és tulajdonképpen azóta egyéni vállalkozóként, szabadúszóként, itthonról dolgozok meglepően sok helyre. Hozzátartozik, hogy amíg Joe-val együtt dolgoztunk, akkor is vállaltam be maszek munkákat, úgyhogy volt egy kisebb ügyfélköröm, nem a teljes ismeretlenbe ugrottam fejest utána.
Ez a szakma egyértelműen internet alapú. Amíg nem olvastam netes tutorialokat alig jutottam el a vertexektől a polygonokig, ahogy bekötöttük itthon a netet már simán meg tudtam magamtól tanulni a modellezést (Fiat 500). A szegedi ügynökségnél a legjobb szakembereket gyűjtötték össze és az egy nagyon inspiráló közeg volt. Ha ők nem adták volna meg a lehetőséget, lehet nem adnék most interjút... Szerintem nem az volt a lényeg, hogy hol, hanem hogy kikkel dolgozhattam együtt. Abból a 3d-s csapatból most mindenkinek van saját vállalkozása és szintén szabadúszók, csak ők Szegeden. Mivel én is nagyjából fele-fele arányban dolgozok külföldre és Magyarországra lényegében teljesen mindegy, hogy itt vagyok, vagy a fővárosban. Ahol van net és áram, ott tudok dolgozni. Vásárhelyre köt a családom, néhány itthon maradt cimbora és már több mint egy éve a feleségem is (igaz, ő is Szegeden dolgozik - nevet) Nekem nagyon fontos, hogy nyugodt környezet legyen körülöttem. Éppen eléggé pörög a skype, e-mail és telefon kombó, úgyhogy nagyon nehezen tudnék egy nyüzsgő nagyváros paneljében otthonról dolgozni. Egy elég nagy családi házban lakunk, jó nagy kerttel egy csendes részen. Persze ha feljutok Pestre vagy átmegyünk Szegedre, azért sóhajtok egyet, hogy mennyi jó hely van, ahol el lehet ütni az időt, de a home office-hoz vásárhely tökéletesen megfelel.
Azért a Facebook-kal ma már más a helyzet, mint akár csak 6-8 éve. Akkoriban volt 1-2 hazai fórum, jópár külföldi és kész. Nagyon ügyesnek kellett lenni, hogy kitűnjön valaki és kapjon néhány értelmes, tartalmas hozzászólást. Manapság a 2 nagy magyar grafikus Facebook csoportban egy-egy feltöltött képhez nagyon sok jó komment és értékelés érkezhet, és sokkal könnyebben megmutathatja magát valaki. Sokkal egyszerűbb ismerkedni, privátban tanácsot kérni, vagy akár mentorálást. "Bezzeg az én időmben" (ezt se gondoltam volna, hogy valaha leírom :D) reszketve kérdeztem meg néhány szimpatikus kommentelőt, hogy esetleg felvehetném-e őket MSN-re, hogy néha zaklassam őket a kezdő kérdéseimmel...
Azt nagyon jó látni, hogy egyre több olyan felnőtt képzési lehetőség van, ahol már kifejezetten ezt tanítják! Az viszont sajnálatos, hogy állami helyeken szinte egyáltalán nem, vagy csak bizonyos szakokon egy-egy programot külön tárgyként felvehetnek, de kifejezetten 3d grafikusi szakirány, ha jól tudom, sehol sincsen. Szerintem megérné egyet csinálni, mert akárhonnan nézem ez a világ egyik legjobb szakmája (nevet).
A 3d viszont egy nagyon összetett világ és 1-2 év alatt nagyon nehezen tanulható. A hazai iskolák kiváló alapot adhatnak a tovább fejlődéshez, de hogy csak az órákon leadott anyagból, otthoni gyakorlás nélkül valaki 3d grafikus lehessen, és ütős portfóliót tudjon összerakni, az szerintem lehetetlen. Rengeteget kell önszorgalomból gyakorolni és ismerkedni akármelyik programmal.
Ha nem beszélnék angolul, akkor lehet nekem is szűk lenne, nem tudom. Vannak magyar ügyfeleim szép számmal, még a kapcsolatom is jó velük, engem elkerülnek a nagyon nehéz és rossz hazai ügyfelek, akikről olyan sok rémmese kering a Facebook-on. Viszont Upwork.com-al (korábban Elance) nagyon könnyen megoldható, hogy külföldre dolgozhassak itthonról minden akadály nélkül. Őszintén bevallom, hogy nekem most nagyon jó egyensúlyban van minden. Munka, család, magánélet, pihenés, tervek. Ezeket nagyon sokért tudnám csak eladni és felborítani, ráadásul házas emberként, már nem is csak az én életemről van szó, hanem feleségeméről is, úgyhogy olyan ajánlatnak kellene lennie, ami mindkettőnknek megfelelő. Ettől függetlenül, ha lenne olyan lehetőség, akkor lehet 1-2 hónapos kiküldetéseket még elvállalnék.
Iszonyú nehéz kérdés, nem is biztos, hogy fogok tudni rá válaszolni. Nem is nagyon gondolkoztam még ezen, úgyhogy lehet a válasz kicsit "hangosan gondolkozós" lesz. Alkalmazott grafikusként leginkább ugye az ügyfelek stílusát kell kitalálnom, és követnem, ami akarva-akaratlanul befolyásol. Ha a saját projektjeimet nézem, akkor az biztos, hogy szeretem a fotorealisztikus rendereket, legtöbbször élettelen dolgokat készítek. Nem szeretek elcsalni dolgokat, hogyha formatervről van szó. Akármennyire párhuzamos dimenzióról, vagy a távoli jövőről van szó, szeretem, hogyha megfogható, érthető az adott forma és látható, hogy mi micsoda rajta. A járművek egyébként abszolút kedvencek. Nem nőttem ki a kisfiús dolgokból, továbbra is rajongok mindenért, amit hajt valami - legyen az koncepció vagy régimódi.
Ahogy fent is írtam, járművek. Bármilyen mennyiségben. 🙂 Szakmán belül nincs is igazán kedvenc részem, nagyon szeretek modellezni, vázlatosan 3d skicceket csinálni, UV gyártás az nem a kedvencem, de azt ki szereti? 🙂 Textúrázni, anyagozni, bevilágítani pedig legalább annyira jó móka, mint a modellezés. Mindegyik új dolgokat ad a végleges képhez és imádok az elejétől a végéig elkészíteni egy adott tárgyat vagy jelenetet. Egyébként mindig egy-egy munka megszerzése és a legeleje csigáz fel. Nagyon szeretek ügyfelekkel egyeztetni a részletekről, illetve felvázolni nekik, hogy mire is gondoltam és a legelején az oda-vissza köröket, amíg megtaláljuk a közös nevezőt.
Van egy kisebb családi vállalkozásunk, a MammuthWorks, amivel a világ legnagyobb megvásárolható távirányítású autóit szeretnék piacra dobni bátyámmal és 4 befektetővel. Az első prototípus autónk egy 2m hosszú szörnyeteg, a Rewarron. Ennek a formatervét én készíthettem el és egy tipikus design munka volt. Ezen a linken vannak képek a 3d-s és a valódi kasztni készítéséről is, a teljes megvalósítást pedig itt lehet végigkövetni.
- Még amikor csak a legalapvetőbb méreteket döntöttük el (kerekek mérete, tengelytáv, nyomtáv) akkor már elkezdődött a munkám, mert fontos volt látnunk, hogy nagyjából mekkora lesz, jók lesznek-e azok a gumik, kerekek és összességében a látvány magáért beszél-e majd (a hagyományos R/C autók ugye nagyon elnagyoltak).
- Amikor elkészült a végleges váz és tudtuk, hogy elfér benne majd minden, akkor a vázhoz igazítva elkezdtem kidolgozni a végleges modellt. Itt nagyon sok verzió született, sokat egyeztettünk bátyámmal és a kasztni készítőjével az apróságokról, aki szintén társalapító, hogy mit szabad és mit nem, mert szerettük volna költséghatékonyan megoldani.
- Az elkészült kasztnit STL formátumba exportáltam és sikerült egy olyan CNC marós céget találni, akik vállalták, hogy az alapján elkészítik a CAD modellt is róla, így egy az egyben az én formatervemet fogják majd kimarni ősmintának egy keményebb habanyagból.
- Miközben ők ezen dolgoztak, mi elkezdtünk gondolkozni a festésen, matricázáson illetve ekkor már jó sok érdeklődőnk volt, úgyhogy szerettünk volna minél hamarabb megmutatni, hogy hogy is állunk, és hogy mire is számítsanak. Ekkor készültek a szénszálas kasztniról a képek a sötét studióban. Itt se volt varázslat, minimális UV, néhány textúra, fények és kész is. Addigra már elkészült a komplett autó SolidWorks-ben, úgyhogy azokat a modelleket használhattam én is a kocsi belsejében.
- A gyártásban már nem vettem részt, mert az külön szakma és nem akartam lábatlankodni, de Gábor és csapata fantasztikus munkát végzett és bár "csak" üvegszálas műanyag lett a kasztni, de a festést is ők készítették el. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag 100%-ban ugyanaz a kasztni készült el, amit terveztem, amit fantasztikusan jó érzés élőben is látni.
Intel i7 3930K, 16Gb RAM, Nvidia GTX460 (Igen, jól érzitek, lassan eljön az ideje a bővítésnek... :))
Szoftvernek teljesen átálltam a MODO902-re. Tulajdonképpen minden meg van benne beépítve, amire szükségem van. Ez volt az egyik ok, hogy váltsak, mert bosszantó volt, hogy 3d studio-ban szinte mindenhez valami scriptet kellett vadászni, vagy valami 3rd party plugin-t, amik hajlamosak voltak összeakadni és nem támogatni egymást. Nekem abszolút kézre áll, iszonyúan stabil és megbízható. Hátrány, hogy nagyon nehezen találok segítséget komplett munkára, mert alig van, aki szabadúszóként MODO-t használna.
Hmm, talán a vállalkozásomra. Az, hogy legálisan, bejelentve dolgozhatok itthonról egyre nagyobb és egyre jobb projekteken az fantasztikusan jó érzés. Sok idő volt, hogy ilyen jól menjen, hogy ilyen sok jó, megbízható ügyfelem legyen, de abszolút megérte. Nincsenek rossz hétfőim, nincsenek szürke hétköznapok, tényleg nagyon élvezem ezt az egészet, amiben most vagyok. Ezeket persze folyamatosan lekopogtam most (nevet).
Szerintem nem volt. Kezdőként, az első pár évben azért nem mertem olyat bevállalni, amiről nem tudtam hogyan lehet befejezni, mert kezdő voltam és nem akartam leégni, mostanában pedig azért nem, mert ismerem annyira a projekteket és akár leírásból meg tudom mondani, hogy hol törne bele a bicskám és inkább biztosra megyek. Bár 2 éve dolgozhattam egy népszerű tankos játék egyik modelljének high-poly verzióján egy ügynökségen keresztül. Nah, azt hittem sose lesz vége, annak a modellnek és munkának. A megrendelő nagyon sok hadtörténésznek mutatta meg a wip képeket és a szegecsek méretébe is beleszóltak, visszadobatták, ha nem tetszett nekik a legapróbb hegesztési varrat. Az életem leghosszabb 1-1,5 hónapja volt. Végül az ügynökség lépett ki a sok csúszás és felesleges oda-vissza kör miatt a komplett projektből.
Rövidebb tervek között szerepel, hogy egyre több munkát tudjak elvállalni és felépíteni egy jó workflow-t egy-két emberrel, akik projekt alapon besegítenek legalább modellezésben, textúrázásban. Még idén vagy jövőre nekiállunk a házfelújításnak, utána pedig szeretnénk családot alapítani feleségemmel, úgyhogy kelleni fog majd a segítség munkában, mert egy ideig egyre kevesebb időt fogok majd a gép előtt tölteni.
Hosszabb távú terv, a világ legnagyobb R/C autógyárának dolgozni, mint formatervező, társalapító és különböző egyedi építésű, vagy sorozatgyártott modell kasztnijára rátenni a kézjegyem, VAGY egy kisebb 3d grafikával foglalkozó stúdió alapítása, VAGY a kettő kombinációja, optimista vagyok (nevet).
Jöjjenek, csinálják, nagyon jó! Ha már belekóstoltak a 3d-be és tetszett, amit láttak, éreztek, akkor meg fogják találni a helyüket és biztos vagyok benne, hogy imádni fogják a munkájukat (nevet).
Megtisztelő volt ez az interjú, nagyon köszönöm a lehetőséget!