A Jungle Book VFX munkálatai miatt az MPC fizetetlen túlórákba hajszolta a dolgozóit, miközben meg sem próbált velük a párbeszédre törekedni, és folyamatos nyomás alatt tartotta őket. Legalábbis ez derül ki a BECTU jelentéséből.
A BECTU (Broadcasting, Entertainment, Cinematograph and Theatre Union) érdekvédelmi csoport április közepén megjelent jelentése szerint a londoni Moving Picture Company (MPC) a Jungle Book munkálatai alatt nem bánt megfelelően az alkalmazottaival. A BECTU úgy fogalmazott, hogy "az MPC egyben valósított meg mindent, ami rossz az Egyesült Királyság VFX mikrokozmoszában", és ez nem hangzik túl jól. Az érdekvédelmi szervezet egy elég nagy mintát felvonultató kutatást végzett, melynek eredményeként kiderült, hogy a cég mind a múltban, mind pedig a jelenben komoly aggályokat támasztó munkakultúrát folytat, ami tisztességtelen a világszínvonalon dolgozó VFX artistokkal szemben, akik nem csak a kifizetetlen túlórák miatt panaszkodtak és panaszkodnak.
A BECTU még 2015-ben kezdett aktívabban kampányolni az MPC dolgozói között szakszervezeti szempontból, aminek az lett a vége, hogy a vezetőség mindenféle fórumról eltávolította és eltávolíttatta a szakszervezeti jellegű tartalmakat. A BECTU-jelentés egyik aggályos pontja a rövidtávú szerződéseket érinti, melyek fokozott nyomás alá helyezik a munkaerőt, holott a UK Screen szerint a brit VFX munkaerő 91 százaléka hosszútávú munkaszerződéssel dolgozik, ergo az MPC gyakorlata több, mint szokatlan. A BECTU által végzett felmérés szerint a legtöbb válaszadó úgy gondolja, a rövidtávú (tehát határozott idejű) szerződés és a vezetők által kifejtett nyomás közt közvetlen kapcsolat van, különös tekintettel a ki nem fizetett túlórákra.
A felmérésben nagyon sokan adtak olyan választ, hogy az MPC-t nem érdekeli a tisztességes párbeszéd a dolgozókkal, akik szerint a "Crew Forum" sem ér semmit, hiszen hiába panaszkodtak ezen a felületen, semmiféle változás nem történt. Sokan kifogásolták azt, hogy a messzemenőkig eltolódott a munka és magánélet aránya az előbbi felé, miközben fokozott feszültségeket szült a túlórák elutasítása amiatt, hogy nem kerültek kifizetésre, miközben egyre több jogos sérelem merült fel a vezetőséggel szemben. Mindeközben a menedzsment elkezdett egyre jobban érdeklődni aziránt, hogy melyik dolgozó mennyire kötődik az érdekvédelmi szervezethez (tehát a BECTU-hoz), ami kellemetlen nyomásként realizálódott az alkalmazottak körében.
Paul Evens a BECTU-tól azt mondta, hogy "a felmérés eredményei nagyon komoly problémákra utalnak, és reméljük, hogy az MPC vállalja velünk az együttműködést annak érdekében, hogy a témában egy teljesen független felmérést végezhessünk. A VFX ma már a brit filmipar központi része, és éppen ezért meglepő, hogy a legtöbb válaszadó attól félt, az MPC megtudja, hogy ők is tagjai a szakszervezetnek. Nagyon sokan tartanak attól, hogy ennek következményei lesznek, aminek alapot ad az, hogy néhány esetben valóban előfordult közvetlen zaklatás és megfélemlítés a vezetők részéről. Amennyiben az Egyesült Királyság VFX ipara meg kívánja tartani a tehetségeket, akik szükségesek a túléléshez és a növekedéshez, akkor a csúcs felé kell törekedni, és nem alulra kerülni. Nem hagyhatjuk, hogy London elveszítse a hírnevét a rengeteg kifizetetlen túlóra miatt, és ez az egyik célja a BECTU kampányának . Mindenki kapja meg a filmiparban azt, amiért megdolgozott".
Lássunk néhány jellemző problémát, amit az alkalmazottak mondtak az MPC munkapolitikájáról:
Nos, ilyesmik szerepelnek a BECTU jelentésében, de afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy nem csak az MPC-nél, és nem csak a VFX szakmában mennek így a dolgok. Sőt, meglehet, hogy a britek még egészen jó helyzetben vannak más országok munkavállalóival szemben.