Régóta szemezgetek vele. Először csak elolvastam a cikkeket, később ki is akartam próbálni, de mindig visszatartott a beruházástól az, hogy még nem nőtt fel a feladathoz, nem tudja kiváltani még rövid időre sem az asztali megoldást. Aztán eljött ez év novembere, mikor bemutatták a 4. generációt és éreztem, hogy eljött a pillanat, mikor a több éve csiszolt technológia valóban versenyképessé vált.
Szükségem van rá, egy olyan könnyű, hordozható eszközre, melyet az előadásaim mellett a hosszú útjaimra is magammal vihetek, nem veszi el a helyet az optikáktól és nem lesz "izzadság szaga" néhány 50mp-es raw fájl feldolgozásától vagy egy HDR kép összerakásától.
Most pedig itt ülök előtte és rajta gépelem ezt az írást. Új csikó érkezett a ménesbe, mégpedig nem más, mint a Microsoft Surface Pro 4-es, Windows 10 Pro-t futtató tablet PC-je.
Specifikációját tekintve a 2 magos, i7-es, hyper-threadinges, 2.2 GHz-es (3.4 GHz turbó) processzor (Intel Core i7-6650U) 16 giga kétcsatornás rammal és SSD-vel megtámogatva bizony asztali teljestményt ígér, de az aprócska házba csomagolt, U jelű, mobil feladatra optimalizált Skylake processzorok okoztak már csalódást más gyártók megoldásaiban, ezért nézzük mit is kapunk teljesítményben a kasszánál hagyott, nem kevés pénzünkért.
Először tekintsük át a masina egyéb paramétereit és kiegészítőit.
A 3:2-es oldalarányú (képekhez szerintem ez ideálisabb, mint a 4:3 vagy a 16:9), 12.3 hüvelyk átlójú, 2736x1824 pixeles, 8 bites, sRGB gamutú, óriási fényerejű, kontrasztos, korlátozott csillogású és gesztusérzékeny, Samsung gyártmányú IGZO megjelenítő meglepően jól bánik a színekkel. Egy hordozható eszköztől nem igazán elvárás, de profilírozás után az asztali monitorok között is előkelő helyet foglal el a 0.39-es delta E értékével.
A háttérvilágítás a peremek mentén ingadozik és alacsony fényerőn néha PWM-szerű vibrálás tapasztalható. Ez utóbbit a netes források inkább az i7-es modellhez társítják és a kiforratlan grafikus drivert teszik felelőssé. Reméljük hamarosan orvosolják.
A processzorba csomagolt Iris Graphics 540 VGA igen impozáns teljestményű. Több tesztben ráver a Geforce GT940M-re, tehát még játékok alatt sem lehet rá panasz.
Nagyon jól sikerült a külön megvásárolható, könnyen fel- és leszerelhető, hátrafordítható, fehér háttérvilágítású Type Cover. A gombok rövid úton járnak, nem billegnek, egyenletes és határozott az ellenállásuk. A tapipad pedig többujjas, gesztusérzékeny.
Dokkoló nélkül nem dúskálhatunk a lehetőségekben, de a fülhallgató, microSD és teljes méretű USB 3.0-ás csatlakozó mellé kapunk egy Mini DisplaPort kimenetet, amivel kivetítőre vagy külső monitorra köthetjük a gépet, így jó társunkká válik egy előadáshoz vagy megjelenítés érzékeny feladatokhoz is.
Ha beruházunk az aprócska Surface Dock-ba, akkor a töltő csatlakozó portunkat elfoglalva, kapunk további 2 db Mini DispalPort, 4 db USB 3.0, egy gigabites hálózati, egy audió és természetesen egy külső áramforrás csatlakozási lehetőséget.
Vezeték nélküli kapcsolatból két adatfolyamos, ac-s Wi-Fit és Bluetooth 4.0-t kapunk, GPS és mobilnet modem nincs.
A legkisebb 256 GB-os SSD helyett választhatunk 512-eset vagy akát 1 TB-osat is (extrém). De már a legkisebb is alkalmas a hatékony munkára, a dokkolóra vagy az USB portra külső meghajtót kötve pedig tetszőlegesen növelhető a szükséges háttértár.
A 90-es évek rezisztív nyomásérzékeny technológiája kellően elővigyázatossá tett a különböző digitális pen-ekkel és stylus-okkal szemben, de nagyon kellemeset csalódtam. Az ötféle frikciójú heggyel kínált, 1024 fokozatban nyomásérzékeny, mágnesesen a kerethez tapadó Surface Pen nagyon hasznos kreatív kiegészítő. Ha Photoshop alatt a vele végzett munka nem is éri el a Wacom Cintiq kínálta gördülékenységet, az érzés elég közeli, ha pedig hozzátesszük, hogy mindezt hordozható módon kínálja, rögtön elfelejtjük azt a különbséget.
A toll felső gombjára három funkció is felprogramozható, innen elegánsan elindítható a Photoshop és a kedvenc raw-feldolgozónk.
A gépben villámgyors SSD lapul, ami az USB 3.0-ás porttal együtt nagyon fürge fájlolvasást nyújt. Pillanatok alatt a gépre olvashatók a képfájlok.
A speckóban szereplő 2.2 GHz-es proci turbó módban maximum 3.4 GHz-et kínál, ami azért félreérthető, mert csak a processzort terhelve nem sikerült olyan helyzetet teremtenem, ahol vissza kellett volna vennie a 3.4-es maximális órajelből. A 15 wattos TDP keretet csak GPU-intenzív feladatokkal lehet kihasználni, ilyenkor az órajel 2 GHz alá esik vissza.
A Lightroom 2015.3-as verziója 50 darab, 50.6 megapixeles, 54 megabájtos Canon 5Ds R raw állomány 1:1-es preview-ját 8 perc 22 másodperc alatt renderelte le, ami nagyon jó eredmény. A processzor közben stabilan 3.2 GHz átlaggal dolgozott és csak néhány perc után vált jól hallhatóvá az aktív hűtés hangja. 6%-ot esett közben az akku töltöttség jelzője, ami nem egy precíz adat, de jól mutatja, hogy ha a proci pörög, akkor a villanyóra is, gyorsan fogy - a gyártó szerint 9 órás - üzemidő.
Ez egyébként az új csikó egyetlen gyenge pontja. Hétköznapi felhasználással 5-6 óra után inni kér, de a procit pörgetve 2 óra múlva már az itatóhoz kell kísérni a jószágot. Ezen viszont nem lehet csodálkozni egy 15 wattos processzor, aktív hűtés és egy ilyen felbontású kijelző mellett. Cserébe a töltés elég gyors.
Szerencsére a raw-feldolgozás nem minden lépése ennyire processzorintenzív, így jut idő a képekkel való munkára is. Például expo bracketinges HDR-t összerakni. Ez Ligtroommal, három kockával a fenti 54 megás fájlokat használva 28 másodpercet vesz igénybe (deghost nélkül).
Egy asztali gép teljesítményét sikerült ultrahordozható méretbe becsomagolnia a Microsoftnak, egy közel háromnegyed kilós, 8.4 milliméter vastag, Windows 10 Pro-t futtató tabletbe, melyre tetszőleges Windows-os szoftvert telepíthetünk, egyszerűen kapcsolódhatunk vele az otthoni vagy az irodai hálózathoz, nem esik kétségbe a processzorigényes feladatoktól, a Lightroomtól, Photoshoptól vagy a Premiere Pro-tól. A Surface Pennel pedig egy Wacom Cintiq kreativitását nyújtja. Hasznos munkaeszköz lesz!
Ja és a Starcraft II-őt is jól tolja 🙂